Megnéztük a Kabarét a Porondszínházban

A Jókai színház Porondszínházában pénteken mutatták be a darabot, amelyet június 6-áig láthat itt a közönség, majd június 29-én a Szarvasi Víziszínházban is bemutatják.

A szín Berlin, az 1929-30-as évek. A város pezsgő és gátlástalan. Mindent lehet és minden kapható, mindenki csak a pillanatnak él. Őrült haláltánc, hiszen — bár senki sem látja még — a háttérben már ugrásra készen áll Hitler és a Harmadik Birodalom, egy minden addiginál pusztítóbb háborúval, deportálásokkal és gázkamrákkal. Ide érkezik egy fiatal amerikai író témát gyűjteni, hogy azonnal szerelembe essen egy kabaré-énekesnővel, megismerkedjen egy leendő nácival, kapcsolatba kerüljön egy magányos asszonnyal, egy zsidó zöldségkereskedővel és egy prostituálttal.

A Kabaré sok mindenről szól és szólhat. Szólhat a reménytelen szerelemről, szólhat a megcsalatásról, szólhat a zsidóüldözésről, szólhat arról, ha hagyjuk, egy erőszakos kisebbség totális hatalmat szerezhet életünk felett. A Kabaré így akár lehet minden korra aktuális, hiszen örök érvényű igazságokat, „nota bene” közhelyeket, hordoz, ugyanakkor, ha nem merülünk bele, lehet egy könnyedén szórakoztató nyári darab is.
A Jókai színház előadása decensen egyensúlyoz a mély értelmű igazságok és a könnyed szórakoztatás Szküllája és Kharübdisze között. Ha akarom borzonghatok a színes háttérre diszkréten rávetülő náci hatalom és a holocaust rémképein, de ha akarom, figyelmemet terelhetem a színpad közepén tobzódó látványvilágra is.

A darab kettős főszereposztással fut. A konferanszié szerepében Gulyás Attila és Farkas Gábriel, míg Sallyéban Ullmann Mónika és Lapis Erika váltja egymást. A pénteki premieren Gulyás Attila vette vállára, szó szerint, az előadást. Nem ívet futott be, hanem az első pillanatban dobbantás és erőlködés nélkül felugrott a csúcsra és az előadás végéig ott maradt. Ha csak egyedül lett volna a színpadon, akkor is teljes lett volna az előadás. Ullmann Mónika a könnyűvérű kabaré-énekesnő szerepében a darab legerősebb és egyik legismertebb dalával a Mein Herr-rel ragyogta be a színpadot.

Kovács Edit a magányos panziósnő és Katkó Ferenc a zsidó zöldségboltos szerepében a legmélyebb érzelmeket pendítették meg. Vasvári Csaba profin hozta a szórakozást kereső, majd a problémák elől elfutó regényírót. Bartus Gyula és Kara Tünde figuráikkal sikerrel villantották fel azt, hogyan válhatnak egyszerű emberek, másokon átgázoló fanatikusokká.

Szűcs Gábor rendező értő kézzel nyúlt a Kabaréhoz, látványos, nem erőltetett és közönségbarát sikerdarabot rakott össze, amelyet érdemes megnézni.