2016.10.10. 10:18
Bartus Gyula „beleöregedett” a fösvény szerepébe
Missziót indított tavaly decemberben a Jókai színház. „A színház házhoz megy” program során Moliére klasszikus vígjátékát, A fösvényt - Bartus Gyula Jászai-díjas színművésszel a címszerepben - 12 iskolába vitte el a társulat. A darab akkora sikert aratott a fiatalok körében, hogy immáron a nagyszínpadon is megtekinthetik az ifjúsági bérlettel rendelkezők. A részletekről Harpagont, azaz Bartus Gyulát kérdeztük.
Fotó: Imre Gyorgy
— Nem túl fiatal még ahhoz, hogy a világirodalom legismertebb fösvényének bőrébe bújjon?
— Először én is tartottam a dologtól. Persze örültem, hogy Merő Béla rám gondolt, mert ez egy nagyszerű lehetőség, egy nagyszerű szerep. De Harpagont hatvanon felüliekre „írták”, nekem meg ahhoz van még tíz jó évem, fiatalnak érzem magam. Aztán, ahogy elkezdtünk játszani, nagyon élveztem a karakter megformálását. Az egyik színészkolléga azt mondta, az előadás idejére „beleöregedtem” a szerepbe. Kérdeztem is Seregi Zolitól (a színház igazgatója - a szerk.), hogy akkor most megtaláltuk-e a színház fösvényét. Igennel válaszolt, sőt, beemelte a darabot az idei nagyszínpadi produkciók közé. Ennek azért is örülök, mert így még több fiatalnak tudjuk megmutatni Moliére örökbecsű színdarabját.
— Ha már a nagyszerű szerepeknél tartunk. Elnézve a műsortervet, feltűnt, hogy elég gazdagon foglalkoztatják az idei évadban. Miben láthatjuk majd?
— Hát, valóban nem fogok unatkozni. A Tangóban az apát játszom, az Ármány és szerelemben tudtommal a Kancellárt, míg Az üvegcipőben Sípos urat. Egytől egyig kiváló szerepek. Utóbbi darabról jut eszembe, csodálkozom, hogy a színházak nem játszanak több Molnár Ferencet, mert nagyon jók a művei.
— Egyszer azt nyilatkozta, hogy a színház összetett műfajként érdekli. Ezt a kijelentést aztán a gyakorlatban többször is megerősítette, lévén amellett, hogy játszik, rendez és ír is. Várhatunk-e ezekből valamit idén Bartus Gyulától?
— Tervben van, hogy jövőre elkészül egy zenés darabom. Magamban mindig sci-fi musicalnek hívom, de rájöttem, hogy ez így leírva elsőre ijesztő lenne a nézőknek. A történet a mai korhoz képest száz évvel később játszódik, utópisztikus világban. Egy föld alatt élő társadalomról szól, úgy vélem, elgondolkodtató mondanivalóval. Többen tették már fel a kérdést, hogy a Lovak után miért megint a musicalt választottam műfajul. Vallom, hogy a zenén keresztül, a muzsika segítségével még több embert, különösen fiatalt lehet megszólítani, színházba csalni.
