Ma 85 éves a kortárs komolyzene lengyel ikonja

A délkelet-lengyelországi Debicában született, apja jogász, és lelkes hegedűs volt, aki korán megismertette gyermekét hangszerével. A kis Krzysztof zongoraleckéket is vett, de arra készült, hogy nagyapja nyomdokába lépve festő lesz. Érettségi után egyidejűleg kezdett filozófiai, művészettörténeti és irodalomtörténeti tanulmányokat, végül a krakkói zeneművészeti főiskolán zeneszerzésből diplomázott. Két évvel később, 1959-ben egy zenei verseny legértékesebb díjait az ő különböző álnevek alatt írt három műve nyerte el, s már fiatalon a zenei avantgárd egyik vezére lett.

Korai műveibe, amelyek Webern, Boulez és Sztravinszkij hatását tükrözik, különleges hangzásokat (zörejeket, zajokat) is belekomponált.

A nemzetközi ismertséget a hirosimai atomtámadás áldozatainak emléket állító Gyászének hozta meg számára 1959-ben.

Az 1960-ban komponált Anaklasis című művét a münsteri katedrális megépítésének kétszázadik évfordulója alkalmából született Lukács Passió (1963-1966) követte, utóbbi nemcsak újszerűsége, hanem a kommunista országban szokatlan vallásos témaválasztása miatt is feltűnést keltett. Az oratóriumban a kísérletezés mellett barokkos formákat és hagyományos harmóniákat is alkalmazott, egyik alapmotívuma a B-A-C-H hangsor volt. 1967-ben írta Dies Irae (Auschwitz oratórium) című kórusművét.

1974-ben született a vallásos tárgyú Magnificat, II. János Pál pápának ajánlotta Te Deumját, később Benedictus című zeneművét is. 2001-ben komponálta Concerto grossóját, a zenetörténet első három csellóra írt versenyművét. Több operát írt (A louduni ördögök, Az elveszett paradicsom, A fekete álarc, Übü király). A háromezer éves Jeruzsálem „születésnapjára” írt Jeruzsálem hét kapuja című monumentális kórusszimfóniájához egy tubafonnak nevezett hangszert is feltalált (bár művét sokan Mahler híres 8. szimfóniájához hasonlítják, ő maga kevésbé ért ezzel egyet). Korea című szimfóniája a távol-keleti ország japán uralom alóli felszabadulásának 50. évfordulójára, a Lengyel Rekviem a Szolidaritás felkérésére, az 1970-es gdanski sortűz áldozatainak emlékére született.

Míg Penderecki az 1960-as években felforgatta a zenei világot szokatlan hangközeivel, hangfürtjeivel, szokatlan módon alkalmazott hangszerek korábban ismeretlen hangzásaival, a hetvenes évek közepétől eltávolodott a formabontó technikáktól, egyre „hagyományosabb”, a széles közönség által is befogadható darabokat ír. 1973 és 2008 között nyolc szimfóniát komponált, az 1980-as II. (Karácsony-) szimfóniájától kezdve a romantikus hagyományt is vállalja. 2005-ben befejezett nyolcadik szimfóniáját három évvel később kibővítette, az így született dalciklus német költők verseire íródott.

Zenéje hallható egyebek között a Stephen King regényéből készült, hátborzongató Ragyogásban, az Ördögűző című horrorfilmben, David Lynch Veszett a világ és Inland Empire című alkotásaiban, Andrzej Wajda a katyni mészárlásról szóló történelmi drámájában, Martin Scorsese Viharszigetében és a Twin Peaks tévésorozat 2017-es új évadában. Közös albumot adott ki Jonny Greenwooddal, a Radiohead brit együttes egykori tagjával, aki több tévésorozat mellett olyan filmek zenéjét jegyzi, mint a Vérző olaj vagy a Fantomszál.

Penderecki 1972 óta vezényel is, ha csak teheti, saját darabjait is ő dirigálja, mert úgy véli: nem lehet hiteles zeneszerző, aki nem tudja beleképzelni magát az előadó helyzetébe.

Művészete elismeréseként a többi közt megkapta a Herder-díjat (1977), a Wolf-díjat (1987), a cannes-i MIDEM zenei fesztiválon életműve elismeréseként 2000-ben a legjobb élő zeneszerző címet, az Európai Egyházzenei Díjat (2003), a japán Praemium imperiale császári díjat (2004), többszörös Grammy- és International Classical Music Awards klasszikus zenei díjas. A világ számos egyetemén tanított, több egyetem és akadémia tiszteletbeli doktora és tagja.

Élete fő művének a dél-lengyelországi Tarnów melletti Luslawicében öt éve megnyílt, a nevét viselő európai zenei központot nevezte. A meggyőződéses környezetbarát zeneszerző-karmester hitvallása szerint

„a művész nem igazodhat a tömegízléshez, mert az a végét jelentené. Az embernek azt kell tennie, amiben hisz.”

Muzsikája vezérfonalának az életet és a halált tartja – szerinte mindössze ez a két kérdés fontos.

Utazásai kivételével szinte minden nap komponál, több mint 120 művet jegyez. Több kompozícióját kortárs muzsikus számára dedikálta: I. hegedűversenyét Isaac Stern mutatta be, fuvolaversenyét Jean-Pierre Rampalnak, II. hegedűversenyét Anne-Sophie Mutternek, egyik gordonkaversenyét Msztyiszlav Rosztropovicsnak ajánlotta, s Trombitaversenyt írt Boldoczki Gábor számára. 2014-ben magyar kórus is énekelt az Oratórium a békéért című műve brüsszeli bemutatóján. Többször járt Magyarországon, legutóbb 2016-ban saját műveit vezényelte Budapesten, a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál egyik díszvendégeként. Születésnapja alkalmából Varsóban egyhetes fesztivált tartanak, amelyen először hangzik fel Penderecki legújabb műve.

Borítókép: AFP PHOTO/JANEK SKARZYNSKI