Ausztrál újmédia-művész nyitotta meg a Velencei Biennále magyar pavilonját

Jeffrey Shaw ausztrál újmédia-művész nyitotta meg a Velencei Biennále Magyar Pavilonjának kiállítását, ahol Waliczky Tamás, a hongkongi City University tanára képviseli Magyarországot. A két művész évtizedek óta ismeri egymást, dolgoztak együtt Németországban és Hongkongban is. A kultura.hu munkatársa Jeffrey Shaw-val a kiállításon beszélgetett Waliczky Tamás számítógépes művészetéről és az újmédia művészeti értékéről.

Jeffrey Shaw beszámolt a magyar művész munkáiról alkotott első benyomásairól is. Mint mondta, még 1989-ben, a linzi Prix Ars Electronicán látta a magyar művész műveit, aki ekkor nyerte meg ott a Arany Niké díjat. Felvette vele a kapcsolatot, ő pedig megmutatta neki az éppen akkor készülő, A kertben című munkáját.

Az ausztrál szakértőt az is lenyűgözte, ahogyan Waliczky Tamás a számítógépes grafikai lehetőségeket kutatta. Akkor még ezen a terepen a számítógépipar diktált, ő pedig másféle, alternatív megközelítéseket keresett.

Jeffrey Shaw éppen akkor kapott meghívást Karlsruhéba, hogy ott a ZKM Művészeti és Médiaközpont vizuális média intézetét vezesse. Kezdeményezte egy rezidens művész program elindítását, és Walicky Tamást Tamást hívta meg először, hogy ebben az intézményben összpontosíthasson a kutatásaira. A program egy évig tartott, és amikor lejárt, Walicky Tamás az intézet teljes jogú munkatársaként dolgozott tovább. Jeffrey Shaw visszaidézte, hogy ezek után még sok évet dolgoztak együtt, mígnem a magyar művész Mainzba ment, ő pedig Sydneybe költözött. De a kapcsolat később megint újraéledt, amikor Jeffrey Shaw a hongkongi egyetem School of Creative Media tanszékén kapott lehetőséget arra, hogy új munkatársakat keressen. Ekkor Waliczky Tamást megint az elsők között hívta meg munkatársai közé.

Hosszas ismeretségük alapján így

örömmel üdvözölte a hírt, hogy Waliczky Tamás munkái képviselik Magyarországot a Velencei Biennálén. Már csak azért is, mert láthatta a fejlődést az egészen korai alkotásaitól kezdve.

Az viszont meglepte, hogy a pavilonban mennyire gyönyörűen bemutatta, és milyen tökéletesen előkészítette ezt a munkát: ez nagyon nagy teljesítmény.

„Mert nagy dolog elkészíteni ezeket a képeket, de talán még nagyobb kihívás, hogy a megfelelő kontextusban tudja bemutatni, és működtetni a vízióját a közönség előtt” – emelte ki Jeffrey Shaw, aki arra is kitér, mi lehet a magyarázata annak, hogy

az újmédia a művészvilágban ugyan már több évtizede elfogadott, sokan mégis bizalmatlanul tekintenek rá, és nem tartják egyenértékűnek például a szobrászattal vagy a festészettel.

Mint mondta, ez a vita nem aggasztja túlságosan. „Volt idő, amikor a fotózás még nem számított művészetnek, és elképzelhető, hogy száz év múlva újra nem lesz az. Vagy vegyük a mozit: lehet érvelni amellett, hogy a legtöbb bemutatott filmnek nincs művész értéke, ugyanakkor a kortárs képzőművészetben néhány nagyszerű teljesítményt éppen a filmek értek el.

A művészet a folyamatos változás állapotában van, jön egy új találmány, vagy maguk az alkotók újítják meg állandóan: jön egy Picasso, és megszületik a kubizmus. Ugyanezt igaz a videóművészetre is. Ha csak egy jó videóművész van, már van értelme arról beszélni, hogy az újmédia – művészet.

De én nemcsak egyet, hanem legalább húszat meg tudnék nevezni. Mély értelmű, esztétikus, intellektuális alkotásokat köszönhetünk nekik” – fejtette ki nézeteit a kultura.hu kérdésére válaszolva.

„Waliczky Tamás munkái a képkészítés témájához, a fotózás, reprodukció, ábrázolás kérdésköréhez kötődnek. A gépekhez rendkívüli elragadtatással viszonyulunk. Életünk szinte minden aspektusát leképezik, ezért kapcsolódnak a mai társadalomhoz. Elvisznek minket egy másik világba, olyan képeket láthatunk általuk, melyeket soha máshol. Tamás munkái olyan szerzői alkotások, amelyek az ő erről alkotott fantáziaképeit fejezik ki”

- fogalmazta meg véleményét Waliczky Tamás művészetének üzenetéről.

Borítókép:

Jeffrey Shaw, Szegedy-Maszák Zsuzsanna és Waliczky Tamás

Fotó: ludwigmuseum.hu