A levél

Hosszú Katinka levelét megírta… Még hétfőn közzé is tette a közösségi oldalán, lemondásra szólítva fel a Magyar Úszószövetség teljes vezetését olyan jelzők bevetésével, mint hogy alattomos és gerinctelen, kiemelve, hogy nem volt még olyan MÚSZ-vezetés, amelyik szerinte ennyire károsította volna a legjobb versenyzője felkészülését. Ezen egyébként az értendő, hogy a 200 méter pillangó győztesének, Léon Marchand-nak az edzője, Bob Bowman a magyar szövetségtől értesült a Milák Kristóf elleni siker érdekében üdvözítő taktikáról, azaz hogy tanítványát fizikálisan és még inkább mentálisan az utolsó 50 méterre kell felkészítenie, mondván, a magyar klasszis az idén alig edzett, tehát gond lesz az erőnlétével. 

Nekem olybá tűnik, ez olyan kémkedés, mintha James Bond azt jelentené, hogy egy Eiffel nevű torony ágaskodik Párizs közepén – Milák esetleges erőnléti problémáiról csak az nem értesült az olimpiát megelőző hónapokban, aki ezt az időt búvárharangban töltötte a Duna fenekén, tökéletesen elszigetelve a külvilágtól. 

Nem vagyok otthon az úszósport világában, ezért nyilván nehezen is tájékozódom benne, ezért nem is szeretnék eltévedni az egyéni és közös érdekek útvesztőjében, a helyzetet elemezzék majd azok, akik arra jóval hivatottabbak. Megelégszem a levél megjelenésének a visszhangjával, egész pontosan annak a hiányával.

Ha arra gondolunk, hogy 2015 végén, majd 2016 elején hasonló akcióval hetekig tematizálta a közvéleményt, majd 2016 végén elérte a megingathatatlan pozíciójúnak tűnő elnök, Gyárfás Tamás lemondását, akkor ez a mostani csönd igencsak beszédes. Igaz, utóbbit Rio de Janeiro három arany- és egy ezüst­érmének a birtokában, tekintélye csúcsán tette meg, ám ezt a tekintélyt szemlátomást erodálta az azóta eltelt nyolc év sok fejleménye (teszem hozzá: sajnos). 

Egyébként azok voltak kegyesek Hosszú Katinkával, akik nem szó szerint osztották meg a levelet a széles nyilvánossággal, abban ugyanis nincs szinte egyetlen mondat sem, amely ne tartalmazna fájó magyartalanságot és iskolában bukással járó, súlyos helyesírási hibát; nehéz elhinni, hogy nincs senki a környezetében, aki erre odafigyelt volna. Ez azért lenne fontos, mert ezek elterelik a figyelmet a lényegről, a tartalomról, és ha valaki a nyilvánosság felé fordul, akkor annak igényesen kell megadnia a módját.