Baloldali elborultság: megszólalt az MSZP kampányguruja

Jobb híján még mindig Karácsony Gergelyben látja Orbán Viktor 2022-es kihívóját Heiko Kretschmer. Az MSZP német kampánystratégája bagatellizálni próbálja a globalizmus és a lokalizmus ellentéte köré felépülő új, nemzetközi politikai törésvonalat, és a választókat továbbra is a szociális kérdés mentén hiszterizálva boronálna össze mindenkit a globalista táborba – írja a Pesti Srácok legfrissebb száma.

A baloldal budapesti javításából kiindulva a fővárosból indítaná a visszavágást Kretschmer, és jövő ősszel az Orbán Viktor 2022-es kihívójának szánt embert ültetné a főpolgármesteri székbe. Úgy gondolja ugyanis, hogy

kizárólag a főpolgármester tud olyan hatalmat a kezébe összpontosítani, amivel Orbán érdemben támadható lenne.

A kampányguru egyik érdekes megállapítása, hogy a magyar társadalomnak valójában csak 15 százaléka jobboldali, ezért választotta Orbán az ideológiamentes menekültkérdést fő témának. Természetesen kárhoztatta a médiakörülményeket, amelyek nem tették lehetővé, hogy az ellenzék bizonyítani tudja az igazát.

A haladó erők tehát változatlanul nehezen viselik, hogy a médiafölényük 90 százalékos alá csökkent.

Az is beszédes, hogy a baloldali kampányszakember hasznosnak tartja a Jobbik néppárti fordulatát.

A JOBBOLDALI SZAVAZÓKKAL ELHITETNI, HOGY NEM JOBBOLDALIAK

Kretschmer szerint a szociális igazságosság és újraelosztás foglalkoztatja leginkább a magyar választókat, viszont megosztottak a nyílt és a „bezárkózó” társadalmat akarók között. Hiába az utóbbi két csoport jelenti a globalizmus és a lokalizmus ellentéte köré szerveződő 21. század fő politikai törésvonalát, Kretschmer hisz benne, hogy össze lehet őket boronálni, hogy aztán a szociális kérdésekkel kampányolva buktassák meg Orbánt.

Magyarra fordítva:

a lokalizmus híveit a szociális kérdésekkel beetetve, őket hasznos hülyeként felhasználva akarná győzelemre segíteni a globalista nyílt társadalom politikáját.

Annál az állításánál viszont már a német kampányszakember is lesüllyed a magyarországi baloldal vágypolitizálási szintjére, amikor leírja, hogy Orbán bukásában a magyar társadalom szociálisan érzékeny része is érdekelt. Azokról az emberekről beszél tehát, akiknek a fizetése a rendszerváltás óta nem látott mértékben emelkedett az elmúlt pár évben.

ORBÁN ILLIBERALIZMUSA ANNYIRA MEGERŐSÖDÖTT, HOGY MÁR A HALADÓK FŐ ELLENSÉGE

Az április választásokról úgy vélekedik, hogy a megsemmisítő kudarc ellenére most először volt képes saját történeteket mesélni az ellenzék ahelyett, hogy Orbán narratívájával vitatkozott volna.

A kudarc okaként a bukott szövetségi kapitányok egyik kedvelt kifogását rángatta elő: túl rövid volt az idő.

Az új ellenzéki politikának a szociális demokráciát tartja, ismertebb nevén az oktatásegészségügyet.

Az EU-nak is odaszúrt egyet Kretschmer, mondván az unió hathatós támogatásával tudott Orbán Viktor eltávolodni a valódi problémáktól, és kezdett el olyan álproblémákkal (©Kunhalmi Ágnes) foglalkozni, mint például a tömeges illegális bevándorlás. A kampányguru szerint tízéves moratóriumot kellett volna adni Magyarországnak a közös menekültpolitika intézkedései és a kvóták alól, ami nagy ár lett volna, de a lehetséges haszon az illiberalizmus esetleges bukása lett volna.

Ebben elképzelhető, hogy nem téved, ugyanis ha Orbán Viktornak nem kellett volna harcolnia 2015 óta a sorosista NGO-k és az európai politikai elit hátszelével zajló tömeges migráció ellen, akkor minden bizonnyal az összes uniós intézkedést csendben tűrték volna azok is, akik az évek folyamán fokozatosan a magyar miniszterelnök mellé álltak. De ez ma, az egyre terebélyesebb migrációellenes és antiglobalista ellenállás idején már csak „mi lett volna, ha” vágyálom a haladók számára.

VALÓJÁBAN CSAK A KERESZTÉNYSÉGET GYŰLÖLIK, NEM A VALLÁSOSSÁGOT

Kretschmer viszont még ennél is tud erősebbet mondani. Orbán Viktor szerinte keresztény, konzervatív, iszlámellenes, részint antiszemita és illiberális, ami különösen veszélyessé teszi őt a haladó világra.

Az antiszemitizmus vádja az izraeli kormányfő tavalyi háromnapos magyarországi látogatása, a magyar miniszterelnök idei, kétnaposra tervezett izraeli látogatása és a kiterjedt együttműködés fényében megint csak a baloldali vágypolitizálás szellemi terméke.

Az viszont figyelemre érdemes, hogy a kereszténység és az iszlámellenesség így együtt mennyire szúrja a baloldal szemét. Az elvileg szekuláris baloldalét, amely úgy tűnik, csak addig szekuláris, amíg a kereszténységet kell gyűlölni, az iszlám térnyerése viszont ezzel szemben igencsak ínyére lenne.