Juncker személyesen akadályozta az EU adóelkerülés elleni fellépését

És még luxemburgi miniszterelnökként személyesen akadályozta az adóelkerülés elleni uniós szabályok megalkotását – írja a V4 Hírügynökség információira hivatkozva a Ripost.

Az úgynevezett LuxLeaks-botrány nem sokkal Jean-Claude Juncker 2014. novemberi bizottsági elnöki hivatalba lépését követően robbant ki. Oknyomozó újságírók feltárták, hogy

Juncker luxemburgi miniszterelnöksége alatt a nagyhercegség adóhivatala ipari léptékben tette lehetővé multinacionális vállalatok számára, hogy a máshol keletkezett bevételeik után, ténylegesen más országokban fizetendő adójuknak Luxemburgban csak a töredékét kelljen leróniuk.

A Tényfeltáró Újságírók Nemzetközi Szövetsége (ICIJ ) 28 ezer oldalnyi titkos dokumentumot dolgozott fel, és ezek szerint körülbelül 340 nemzetközi nagyvállalat eurómilliárdos adófizetést spórolt meg a Luxemburgi Nagyhercegség segítségével.

Kiderült, az ottani hatóságoknak köszönhetően ezek a kiválasztott cégek – köztük például a Pepsi, az IKEA, a Procter & Gamble, az E.ON, a FedEx vagy a Deutsche Bank – tíz százalék alá szorították le a nyereségarányos adózásukat. De több cég adókulcsa már egy százalék alá csökkent.

Hogyan maradhatott az Európai Bizottság elnöki posztján Juncker, amikor kiderült, hogy luxemburgi miniszterelnöksége idején az uniós polgároknak járó adóbevételek egy részét a multiknak segített átjátszani? – teszi fel a kérdést a Ripost összeállítása.

Hiszen az ICIJ által nyilvánosságra hozott dokumentumok nagy része a 2008 és 2010 közötti időszakból származik, amikor az Európai Bizottság jelenlegi elnöke, Jean-Claude Juncker volt a luxemburgi kormányfő.

Miniszterelnöksége idején (1995-2013) legalább 548 egyedi adómegállapodást kötöttek, amelyekben a luxemburgi hatóságok elismerték: támogatják az adóoptimalizáló terveket.

Az ICIJ tényfeltárásából kiderült: az adómegállapodásokkal kihasználták a nemzetközi adójogi kiskapukat, hibrid kölcsönökkel pedig elkerülték az adófizetést.

Az üggyel kapcsolatban megszólalt a Juncker-éra idején a multinacionális konszernek és a luxemburgi kormány közötti adóügyi megállapodások koordinációjáért felelős államigazgatási szerv egykori munkatársa, Christian Rollmann is. Elmondta, hogy

a konszerneket azzal az ajánlattal csábították Luxemburgba, hogy ha az Európai Unió más országaiban realizált nyereségüket a nagyhercegségbe csatornázzák, akkor ezek az összegek – az adóalap megváltoztatásával – sokkal alacsonyabb adókulcs alá esnek.

A V4NA Hírügynökség szerint dokumentumok bizonyítják azt is, hogy Juncker még luxemburgi miniszterelnökként személyesen akadályozta az adóelkerülés elleni uniós szabályok megalkotását.

Titkosszolgálati botrányba bukott bele

Juncker 18 évnyi kormányzás után 2013-ban azért mondott le, mert a luxemburgi parlament vizsgálóbizottsága szabálytalanságokat tárt fel az általa felügyelt titkosszolgálatnál. A szervezet vezetői illegális lehallgatásokat végeztek, és mintegy 13 ezer titkos fájlt tároltak szabálytalanul. Bár Juncker mindent tagadott, 2017-ben ismét felmerült a neve az ügy kapcsán, miután az akkortájt előkerült bizonyítékok arra utaltak, hogy stábjának némely tagjai utólag manipulálhatták egy kulcsfontosságú telefonbeszélgetés leiratát.

A titokban felvett 2007-es beszélgetés során Juncker és a hírszerzés akkori főnöke, Marco Mille egy olyan személy lehallgatásáról értekezett, aki korábban azt állította, hogy a luxemburgi uralkodócsalád több terrortámadással is összefüggésbe hozható. Juncker tagadta, hogy ő valaha is jóváhagyott volna ilyesmit.

Mille és két további kollégájának ügyét 2017. november 21-én tárgyalta volna a luxemburgi bíróság, ahová Junckert tanúként idézték be. A Bizottság elnöke azonban jelezte, nem tud megjelenni a tárgyaláson, így azt elhalasztották.

A hatóságok ezt követően 2017. december 4-én újabb nyomozást rendeltek el annak érdekében, hogy kiderítsék, hogyan módosították a szóban forgó telefonbeszélgetés leiratát.

Az ügy még mindig folyamatban van.