Ki kell mondani: a nő az nő, a férfi az férfi

Igen, a nő az nő, a férfi az férfi. Igen, ezt ki kell mondani, a gyermekeket pedig meg kell védeni.

Magyarország Alaptörvényének ma benyújtott módosítása egyértelműen állást foglal a normalitás mellett. Bár a normális dolgokat magától értetődőknek tartjuk, épp ezért sokszor úgy gondoljuk, hogy azokról felesleges is beszélni – hiszen mindenki tudja a bevett fogalmakról, mi mit jelent. A homoszexuális-propaganda és a genderideológia korában azonban ez a kényelmes fotelszurkolás már nem tartható. Fel kell menni a pályára és játszani kell – ha szükséges, karakán, őszinte szellemben.

Igen, ma már ki kell mondani és alkotmányos szinten kell rögzíteni, hogy „az anya nő, az apa férfi”. Igen, ki kell mondani, hogy a születési nem megváltoztathatatlan, hogy nincsenek olyan agyrémek, mint a „genderfluid” meg a „non-bináris agender”. Igen, ki kell mondani, hogy a gyerekeknek joguk van genderideológia és a nemátalakítási kísérletek elleni védelemhez, a születési nemüknek megfelelő önazonossághoz.

„Az emberi közösségek formáira és tartalmára vonatkozó természeti törvényszerűségek, az azzal harmonizáló és a közösségek fennmaradását biztosító, a Teremtés rendjéből fakadó fogalmak folyamatos fenyegetettség alatt állnak” – írja a javaslat indokolása, és helyesen írja. Korábban úgy hittük, a klasszikus vicc az SZDSZ-es szülőkről – „Milyen aranyos baba, kisfiú, kislány? – Majd ha felnőtt lesz, eldönti!” – valóban csak egy vicc. Azonban időközben kiderült, nem az, ezt ők véresen komolyan gondolják.

A javaslatból persze óriási cirkusz lesz. „Emberi jogok” és „alapvető európai értékek” megsértésére fognak hivatkozni. Jönnek majd az ellenzéki pártok, a TASZ, a Helsinki, a fél nyílt társadalom-hálózat, az EU, az ENSZ, a homoszexuális érdekvédő szervezetek, a Momentum talán még a NATO-t is behívja. (Persze itthon ezt majd letagadják.) A liberális ideológia ugyanis saját életmódszabadságait állítja be a ‘világnézeti semlegesség’ követelményének: úgy gondolják, hogy amit ők mondanak, végső soron az az igazság. Például, hogy a férfi és a női „nemi szerepek” csak társadalmi konstrukciók.

De nem úgy van az. Ha a progresszió élharcosainak joguk van az érzékenyítésnek hívott agymosáshoz, a gyermekek „hagyományostól eltérő nemi szerepekkel” történő megismertetéséhez, akkor egy konzervatív kormánynak is joga van ahhoz, hogy kiálljon a normalitás, a Teremtés rendje mellett.

Hiszen a nő az nő, a férfi az férfi. Ilyen egyszerű. Nem kell ezt túlbonyolítani. Csak kimondani.