Navracsics Tibor: a KDNP híd lehet a Fidesz és a néppárt között

Magyarország és Japán geopolitikai helyzete különbözőbb már nem is lehetne: noha hazánknak a mai napig vannak vitás kérdései a szomszédos országokkal, illetve – a politikai és gazdasági közösség heterogenitásából adódóan – az Európai Unión belül is mindennaposak az ideológiai viták, a kapcsolatok alapja azonban minden kétséget kizáróan az együttműködésre való törekvés. Ezzel szemben Japánnak a nagyhatalmak globális versengésének tűzfészkében, az indo–csendes-óceáni térségben kell helyt állnia, ahol a világ GDP-jének közel ötven százalékát termelik ki, Kína előretörése pedig a Tokió legfontosabb szövetségesének számító Egyesült Államokat is arra kényszeríti, hogy újragondolja térségbeli szerepét.

„Kína Japán legnagyobb kereskedelmi partnere, de emellett rendkívül komoly biztonsági kockázat is, miközben az Egyesült Államok másik fontos térségbeli szövetségesének számító Dél-Koreával sem felhőtlen a viszonyunk.

Sőt Tokió és Szöul között mélypontra süllyedtek a kétoldalú kapcsolatok, emiatt pedig Washingtonnak is fájhat a feje”

– magyarázta a budapesti japán nagykövetség által rendezett háttérbeszélgetésen Iizuka Keiko, a nemzetközi kapcsolatok szakértője a Magyar Nemzetnek. A Jomiuri Sinbun újságírója hangsúlyozta: bár ez Magyarország perspektívájából kevésbé érthető, de a távol-keleti szigetország térségében az Észak-Korea jelentette biztonsági kockázat is nagyon komoly ügy, mindennapos része a társadalmi diskurzusnak és a nagypolitikának.

„Japán szomszédságpolitikája tehát Kínát és a két Koreát tekintve is rendkívül bonyolult, hiszen a gazdasági és kereskedelmi egymásra utaltság mellett komoly ideológiai konfliktusok terhelik a viszonyt, miközben a régióban az ideológiai gondolkodás is egy szembenálláson alapszik:

dönteni kell, hogy egy adott nemzet az Egyesült Államok vagy Kína oldalán pozicionálja magát.”

Iizuka hozzáfűzte: Suga Josihide japán kormányfő a nemzetközi közösség vezetői közül elsőként látogat Washingtonba április elején, hogy tárgyaljon Joe Biden amerikai elnökkel, ami fontos és pozitív jel Tokió számára, ezzel párhuzamosan azonban megjelennek az aggodalmak is, hiszen komoly árnyoldalai vannak annak, hogy Washington ennyire „számít” Japán támogatására.

„Felmerül a kérdés, nem kell-e majd túl nagy árat fizetnie Japánnak azért, hogy az Egyesült Államok elérje a célját a térségben. Washington például elkötelezett Tajvan biztonsága mellett, márpedig az elmúlt napokban tovább eszkalálódott a konfliktus Tajpej és Peking között.

Ha tehát Washington úgy döntene, hogy katonai eszközökkel is kész megvédeni Tajvant Kínával szemben, Tokió mint szövetséges nagyon nehéz helyzetbe kerülne”

– magyarázta Iizuka.

Európa jelentőségét vesztette a világpolitikában

Navracsics Tibor ezzel kapcsolatban kiemelte: Magyarország, illetve Európa számára egyaránt világos, hogy már nem a mi kontinensünk a globális vetélkedés legfontosabb terepe, a hangsúly ugyanis áthelyeződött az indo–csendes-óceáni térségbe, ezáltal pedig az Egyesült Államok külpolitikája szempontjából is egyre kevésbé fontos Európa.

„Mindazonáltal vannak jelek, hogy a Donald Trump elnökségét jellemző eltávolodást követően Joe Biden színre lépésével ismét felértékelődig Amerika és az Európai Unió szövetsége;

a kapcsolatok új kezdetének, illetve újraindításának szimbolikus megnyilvánulása, hogy az amerikai elnök múlt héten bekapcsolódott az uniós állam- és kormányfők virtuális csúcstalálkozójába”

– magyarázta a kormánybiztos. Navracsics Tibor elmondta azt is: mi, magyarok, illetve európaiak szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy egy Japánnál sokkal békésebb régióban élünk. „Persze ez nem azt jelenti, hogy nincsenek konfliktusaink, viszont a legfontosabb az, hogy a nemzetek közötti súrlódásokat jogi megoldásokkal igyekszünk feloldani. Ebből a szempontból az európai integráció egy rendkívül különleges politikai törekvés, hiszen jó példa arra, hogy az egymással eredetileg ellenséges nemzetek hogyan tudják visszafogni és korlátozni az egymással szembeni ellenérzéseiket, hogyan tudják ebben a keretrendszerben kezelni a konfliktusaikat.

Mert az Európai Unió alapvetően nem egy konfliktusmegoldás, hanem egy konfliktuskezelő rendszer, amely a jogon, a közös értékeken és a közösségiségen alapszik”

– magyarázta a kormánybiztos. Kiemelte: a Szovjetunió szétesését követően végbemenő demokratikus átmenet után Közép-Európa számára közös érdek volt egy új, már a demokrácián alapuló fejezet megnyitása, ezt az utat pedig a visegrádi országok közösen járták végig. „Együttműködésünk pedig jó példa arra, hogy szomszédos országok képesek meghatározni saját közös értékeiket egy politikai térben, ezáltal pedig képesek lesznek nagy eredmények elérésére” – fűzte hozzá Navracsics Tibor. Kitért arra is, hogy ugyan van néhány, főleg ideológiai vitánk az Európai Unión belül, de ez természetes, mivel ez egy rendkívül heterogén, eltérő kultúrával és politikai hagyományokkal rendelkező közösség. És bár az európai integráció közös értékeinek meghatározásában egyetértünk, az már vita tárgyát képezi, hogy – vegyük például a szolidaritást vagy jogállamiságot – mi az, ami ezen értékek szükségszerű alkotóeleme és mi az, ami nem.

„Mindazonáltal azt gondolom, hogy a politikában meglehetősen nagy luxusnak számít, ha „csupán” ilyen vitás kérdések vannak, nem pedig komoly konfliktusok” – fűzte hozzá.

Máig nem gyógyultak a világháború sebei

Japánban a kormányzó Liberális Demokrata Párt (LDP) az 1955-ös megalakulásától kezdve mindössze két rövid időszakra szorult ellenzékbe, egyébként végig a szigetország vezető kormánypártja volt, és bár a demokratikus kereteknek megfelelően ellenzéki tömörülésekben a távol-keleti ország sosem szenvedett hiányt, komolyan vehető riválissal az LDP gyakorlatilag a mai napig nem rendelkezik. Noha az LDP a nevében liberális, valójában a párt által magáénak vallott értékek szerint – legalábbis európai szemszögből – határozottan konzervatív irányvonalat képvisel.

A Magyar Nemzet ezért arról is kérdezte Iizuka Keikót, hogy mit jelent Japánban konzervatívnak lenni. Elmondta: ennek kialakulásában nagy szerepe volt a szigetország második világháborúban elszenvedett vereségének, konzervatívnak lenni ugyanis ma egyet jelent az Amerika-pártisággal. Hozzáfűzte ugyanakkor, hogy bár ez már a nacionalizmushoz is szorosan kapcsolódik, de a japán társadalomban a mai napig érezhető nyomot hagy az a tény, hogy a világháború utáni szigetországot az amerikai stílusról „mintázták”, és „vágyik” egy saját alkotmányra.

„Széles körben elfogadott nézet, hogy az alkotmányunk gyakorlatilag az Egyesült Államok által tollba mondott, amerikai mintára létrehozott kordokumentum, és egyre nagyobb társadalmi igény mutatkozik egy önálló alaptörvény létrehozására”

– magyarázta Iizuka Keiko. Kiemelte, a japán nacionalizmus éppen abból táplálkozik, hogy az alkotmányuk nem teljesen saját, inkább amerikai. „Márpedig mi, japánok szeretjük a saját országunkat, s nem akarunk rá úgy tekinteni, mint egy Amerika irányítása alatt álló területre” – magyarázta az újságíró. Erre reagálva Navracsics Tibor hozzáfűzte: a távolság és a kulturális különbözőség ellenére is jelentős párhuzamok fedezhetők fel Japán és Magyarország között, hiszen 2010-ben, amikor a jelenlegi, Orbán Viktor vezette kormány hatalomra került, nagyon erős igény mutatkozott egy önálló alkotmány iránt.

„A magyar parlament által 2011-ben elfogadott, 2012-ben hatályba lépett alaptörvény gyakorlatilag az első, amit egy demokratikusan megválasztott parlament fogadott el, búcsút intve egy olyan alkotmánynak, amelyet a szovjetek hagytak ránk”

– fogalmazott a kormánybiztos.

Átalakulóban az uniós jobboldal

Iizuka Keiko a magyar médiahelyzetről is faggatta az egykori uniós biztost. Mint Iizuka fogalmazott, néhány évvel ezelőtti magyarországi látogatása során számos ellenzéki újságíróval találkozott, akik arról győzték meg: Magyarországon a Kínában tapasztaltakhoz közeli állapotok uralkodnak, ugyanis sem a sajtószabadság, sem pedig a szólásszabadság nem tud érvényesülni.

Erre reagálva Navracsics Tibor elmondta: az ellenzéki pártok és újságok minden országban panaszkodnak a demokratikus elvek hiánya miatt, azonban önmagában az a tény, hogy panaszkodhatnak és interjúkat adhatnak, illetve létező ellenzéki sajtóorgánumokban kifejthetik a véleményüket és nemtetszésüket, mind azt mutatja, hogy igenis van sajtó- és szólásszabadság Magyarországon. A kormánybiztos hangsúlyozta: kétségtelenül a magyar médiapiac látványos átalakulása zajlik hazánkban, de ne feledjük, hogy ezt a szegmenst egykor a szocializmus és a kommunizmus korszakából „megörökölt” orgánumok uralták.

„De ha már Kínát hozta fel párhuzamként: hány ellenzéki párt van Kínában? Ön újságíróként hány ellenzéki politikust tud megkérdezni a politikai helyzetről? Hány ellenzéki médium újságírójával tud leülni beszélgetni az ország problémáiról?”

– vetette fel a kormánybiztos.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy hogyan viszonyul a Fidesz és az Európai Néppárt (EPP) nemrég hivatalossá vált szakításához, Navracsics Tibor elmondta: nagy veszteségként éli meg a magyar kormánypárt távozását a jobbközép európai pártcsaládból, ő maga ugyanis személy szerint a Fideszen belül mindig azok közé tartozott, akik az EPP-vel való szoros kapcsolatokat támogatták, nem csupán ideológiai, de infrastrukturális szempontból is.

„Az EPP ugyanis az EU legnagyobb pártcsaládja, hatalmas kiépített hálózattal és messzire érő befolyással”

– fogalmazott a kormánybiztos. Navracsics hozzáfűzte: véleménye szerint a szakítás mindenképp politikai veszteség a Fidesz számára, s kíváncsian várja, hogy a magyar kormánypárt hogyan találja meg az új helyét az európai politika porondján. „Vannak pletykák az olasz Liga és a lengyel Jog és Igazságosság közreműködésével megvalósuló pártszövetségről, amelyek, amennyiben megvalósulnak, valóban egy sokkal inkább jobboldali csoportosulást alkotnak majd együtt; politikai súlyukat tekintve azonban mindenképp hátrányban lesznek az EPP-vel szemben” – fogalmazott a politikus. Hozzátette: a KDNP az egy európai parlamenti képviselőjével továbbra is a néppárt tagja marad, s bízik abban, hogy ez a kapocs egy híd lehet a Fidesz esetleges visszatéréséhez a néppártba.