A kolbászkirályt messze vitte útja a nagykamarási húslevestől

A régi lakodalmakban Nagykamaráson – ahol Dékány Ferenc felnőtt – szokás volt, hogy a házasulandóknak egy-egy tyúkot vittek a meghívottak. No, nem az esküvőre, hanem előtte nap a kopasztásra. Akadt dolguk az ekkor már összegyűlteknek, másnap pedig fel kellett tenni rotyogni az üstökbe a húslevest. Dékány Ferenc édesanyját számos lakodalomba hívták, mert remekül főzött. Segítségnek pedig vitte magával Feri fiát.

– Édesanyám ugyanakkor szombaton délelőtt még kiszolgált a húsboltunkban, így az ebédet, általában krumplipaprikást, én főztem meg tízéves korom óta – mesélte Feri bácsi. 

– Természetesen kolbásszal, mert édesapámtól, aki szintén hentesmester volt, valahogy csak-csak szereztem belevalót. A lakodalmakban tanultam meg azt is édesanyámtól, hogy az összedarabolt tyúkhúst nem tesszük fel teljes egészében az asztalra a leveshez. Akkoriban teknőkbe raktuk, letakartuk, pihentettük, hogy puhuljon, majd üstben, zsírban sütöttük meg, és kínáltuk éjfél után.

Persze, a kolbászkirály nemcsak húslevest készít a családnak hétvégente. Nagyon szeret bográcsozni, az edény aljára mindig füstölt kolozsvári szalonna kerül saját forrásból, Aztán a hagyma, a fokhagyma, a paradicsom, paprika, és a további összetevők alapján eldől, hogy marhapörkölt vagy pacal készül. Ahogy a kolbászkirály mondta, betyár- és a pandúrlevest is szívesen készít, de előbbi közelebb áll a szívéhez, többször főzték az ország Benke Laci bácsijával együtt.

– Ha már a nemzet séfje szóba jött, az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend tagjaiként is együtt dolgoztunk a magyar ízek népszerűsítéséért – ecsetelte Dékány Ferenc. – Rengeteg versenyen zsűriztünk együtt, Laci nagyon szeretett a Csabai Kolbászfesztiválra jönni, ugyanúgy, mint a gyulai Kolbász- és Sódarmustrára is. Megboldogult barátom mondása volt, hogy Csabán és Gyulán is tudják, a jó kolbász aranyat ér, rosszat meg nem érdemes csinálni. Hozzátette, a Jóisten is szereti a kolbászt, ezért adta a magyaroknak a piros-fehér-zöld színű zászlót. 

A piros a fűszerpaprikát, a fehér a sót, a zöld a köményt és a fokhagymát jelképezi még kolbász előtti, zöld állapotban.

Dékány Ferenc ilyen kolbásszal érkezett meg nemrégiben is az erdélyi Csíkszentmiklósra barátaihoz. Az ottani gasztronómiai fesztiválon zsűrielnök jó ideje, és most egyeztettek a júliusi programról. Előtte viszont még sok teendő vár a Mesterre családi cégében, a Deka Unionban, hiszen fiával, Attilával együtt figyelő szemeik rajta vannak az összes készülő terméken.

„Papa, ezt sem tudtad elrontani”

– Soha nem felejtem el, hogy honnan indultam, és a fiataloknak is azt tanácsolom, hogy így gondolkodjanak – hangsúlyozta Dékány Ferenc. – Megpróbálom ma is úgy élni az életemet, hogy ha bármikor kimegyek az utcára vagy a piacra, az emberek örömmel fogadjanak, és ne hátat fordítsanak nekem. Hosszú kísérletezés után kerül piacra egy-egy termék. Ha sikert arat, azt mondogatom magamban: „Van benned még kurázsi.” A legjobban viszont az esik, amikor a családom tagjai azt mondják egy-egy hétvégi ebéd után: „Papa, ezt sem tudtad elrontani, jövő héten is te leszel a szakács.”