2019.11.28. 17:34
A boldogság tényleg csak egy illúzió?
„A fájdalomról írni könnyű, a kínt mindenki a magáénak érzi. De hogyan lehet leírni a boldogságot?” – teszik fel a kérdést az „Egy kapcsolat vége” című filmben. Miért is keresi egytől egyig mindenki a boldogságot, miért múlik el, létezik-e egyáltalán? Nagyon sokan, ha megkérdezik tőlük, hogy mit szeretnének, azt válaszolják: „Boldog szeretnék lenni!” De mi is az valójában?
A boldogság relatív. Mindenkinek mást jelent. Aki beteg, az akkor lenne boldog, ha egészséges lenne, aki magányos, akkor, ha társat találna, aki alacsony az magas, aki pedig magas az alacsony akar lenni. A boldogság az, amikor azt érezzük, hogy mindenünk megvan, viszont mivel emberek vagyunk, sosem érezzük azt, hogy mindenünk megvan. Valaminek a hiánya pedig a boldogtalanságot generálja. Amikor egy pillanatra elhisszük, hogy mindenünk megvan, mert egy célunk teljesül, boldognak érezzük magunkat.
Aztán következik egy másik vágy, egy másik cél, és újra kezdődik a kör. Mert az egónk sosem pihen. Meg akarunk felelni az elvárásoknak, és amíg ez nem sikerül, azt érezzük, nem vagyunk elégedettek. Ez az élet rendje, úszni akarunk az árral, tapasztalatot és élményeket akarunk gyűjteni. Ezzel egyetlen baj van csupán, a boldog pillanatok minimálisak, a boldogtalanok viszont annál nagyobbak lesznek.
Nem véletlen, hogy sokan azt állítják, hogy a boldogság egy illúzió. Rengeteg szorongó, depressziós ember él a Földön, mert nem tudnak, és nem mernek boldogok lenni. A média a mindennapi életünk jelentős részét tölti ki. A közösségi médiában látjuk, a rengeteg „Nézzétek, milyen tökéletes az életem!” embert, és akarva, akaratlanul is hozzájuk hasonlítjuk magunkat. Ilyenkor megfordul a kérdés a fejünkben: „Nekem miért nem ilyen az életem?”. Belegondolunk abba, hogy mennyi problémánk van, és vakon hisszük, hogy mindenki boldogabb nálunk. Ilyenkor pedig abba kellene belegondolnunk, hány ezer éhező, szomjazó gyerek és felnőtt él.
A boldogság az, ha egyensúlyban vagyunk önmagunkkal, ha képesek vagyunk elhinni, hogy nekünk is mindenünk megvan, és nem sóvárgunk más élete után. A boldogságunk kulcsa a mi kezünkben van. Ha ki merünk lépni a saját falaink közül, képesek vagyunk boldogok lenni. Ahogy pedig kilépünk a világ felé, a világ is ki fog nyílni előttünk. Én ebben hiszek. Hogy a mindennapi problémákon felül tudunk kerekedni és a boldogság igenis a hozzáálláson múlik. Nem a nagy dolgokban kell keresni, hanem az apró örömökben. Mert ezeknek a pillanatoknak az összessége generálja bennünk a boldogságot.
