A hadikutyák háborús hősök, vagy csak eszközök?

A hazai és világsajtóból egyaránt értesülhettünk például arról, hogy nemrégiben az amerikai hadsereg egyik terrorelhárító osztaga rajtaütött az Iszlám Állam vezetőjének búvóhelyén.

Az akció sikerességében nagy szerepet játszott egy speciálisan kiképzett, bátor kutya. Ám akármilyen hősi tettet hajtanak végre, sajnos ezeket az állatokat semmilyen törvény nem védi.

Az Amerikai Egyesült Államokban a hadikutyák csupán „eszközként” vannak feltüntetve a bevetések során. 2012-ben egy olyan törvényjavaslatot terjesztettek be, amelyben átsorolták „fegyveres erők kutya-tagjai” -címre, azonban nem lett belőle törvény.

A kutyáknak szükségük lenne jogi védelemre, hiszen számtalan akciót lehetetlen nélkülük végrehajtani, és ameddig csak eszközként vannak említve, addig sajnos annyi joguk van, mint bármelyik katonai tárgynak.

Sok hadi leírásban a kutyákkal dolgozó katonák bajtársként említik ezeket az állatokat, nem megkülönböztetve őket embertársaiktól sem bánásmódban, sem státuszban. A jelenlegi haditörvények biztosítják a sérült katona védelmét, és különös bánásmódot írnak elő a hadifoglyok számára.

Ma a kutyát nem tekintik másnak, mint „felszerelésnek”, így sem katonai, sem polgári értelemben véve nem vonatkoznak rájuk a törvények által előírt feltételek – bármilyen helyzetben célponttá válhatnak, következmény nélkül.

Vajon radikális gondolatnak számít-e, vajon elindulhat-e azon a jogalkotó, hogy a kutyákat, mint speciálisan kiképzett „hadieszközöket” tekintsük hivatalos személynek, és vonatkozzon rájuk ugyanaz a törvényi szabályozás, mint a katonákra? Mit válaszolna erre az a katona, akinek a kutyája reggeltől-estig önzetlenül és fáradságot nem ismerve dolgozik, éles szituációban gondolkodás nélkül kész meghalni, hogy gazdáját, társát megmentse? Ezek után érdemes elgondolkozni azon, hogy megérdemli-e ez a kutya, hogy szolgálataiért cserébe törvényi védelmet kapjon.