2019.11.28. 17:16
Fontos, hogy meghallgassuk és elfogadjuk a másikat
Ha kilépünk a nagybetűs életbe, elképzelhetetlen és egyben lehetetlen, hogy minden ember egyetértsen velünk. Hiszen nem vagyunk egyformák, így a világról kialakított képünk is gyakran eltérő lehet. Fontos azonban megjegyezni, hogy van különbség vita és az esztelen civakodás között.
A legtöbb gondolkodásmóddal egyetemben a rasszizmus sem új keletű dolog. Bár a mai generáció elfogadóbbá vált, mindig akadnak kivételek. De mit is takar maga a rasszizmus? Kikre terjed ki? Továbbá milyen érzés a megkülönböztetés céltáblájává válni? Ezekre a kérdésekre kapunk választ olyan emberek gondolatain keresztül, akik átélték mindezt:
,,Kisfiúként nem értettem, miért rossz dolog, hogy zsidónak születtem. Vicces, hogy az osztálytársaim sem tudták.’’– Samuel W.
,,Félig magyar vagyok, félig amerikai. A probléma, hogy egyik helyre sem tartozom.” – Sz. Dániel
,,Ha nem hallgatnám meg a homofóbok véleményét, semmivel nem lennék különb tőlük.” – Sz. Kristóf
Mindhárom alany kitért ugyanarra a problémára. Fontos, hogy meghallgassuk az ellenérveket, míg azok nem válnak közönségessé. Gyakori jelenség viszont, hogy az emberek a szívükre vesznek olyan dolgokat is, amiket egyáltalán nem mondhatunk rasszistának. A mai világban úgy kell vigyáznunk minden szavunkra, mintha hímes tojás volna.
Tény, ha valaki előítéletet táplál velünk szemben, az érzékenyen érint bennünket. Nevezhetjük ezt generációs szakadéknak? A társadalmi normák folytonos változáson mennek keresztül. Például, a Viktoriánus korban erkölcstelennek számított, ha egy nő bokája kilátszódott a szoknyája alól, ma már a köldökig érő pólón sem botránkozik meg senki.
A fiatalság ízlése és erkölcsi iránytűje sosem lesz olyan, mint tíz évvel ezelőtt. Ki tudja? Lehet, hogy a jövőben mi fogunk csodálkozni a fiatalságon. A valósághoz tartozik az is, hogy más generációt képviselünk, de mind emberek vagyunk. Szükség van az elfogadásra, és az összetartásra. Vallás, etnikai hovatartozás vagy nemi identitás. Ezek mind csak apró kitevői annak, kik is vagyunk valójában. Az emberi test és lélek túl összetett ahhoz, hogy beskatulyázhassuk. Nem tehetünk arról, kik vagyunk, hogy honnan jöttünk, kit szeretünk, vagy miben nőttünk fel. Viszont mi felelünk azért, mit adunk hozzá a világhoz, és hogy hogyan bánunk embertársainkkal.
