Játék az élet, avagy a videojátékok bűvöletében

Videojátékokról már az 1980-as évek óta beszélünk, azóta pedig szerves részét képezik a popkultúrának. Olyan klasszikusok tartoznak ebbe, mint a Super Mario, a Mortal Kombat vagy a Doom, de persze ezeken kívül is akad rengeteg féle virtuális élmény. Ezeket a programokat nemcsak számítógépeken találhatjuk meg, hanem rengeteg más eszköz is otthonul szolgál nekik. Elérni őket pedig már az interneten keresztül is nagyon egyszerű.

A társadalom azon rétege, akik szívesen ütik el a szabadidejüket ilyesféle szórakozással, mint például jómagam, rengeteg pozitív érvet sorakoztatnak fel a videojátékok mellett. Növelik a kreativitást, emellett a memóriát és a reflexeket is javítják. Játék közben olyan ingerek érhetik az adott játékost, melyek nemcsak a gondolkodást, de egy adott dologról alkotott véleményt is képesek formálni vagy befolyásolni. Ezentúl kimutatottan stresszoldó hatású lehet néhány óra játék. Sőt! Bizonyos esetekben egyes játékokból még hivatalos sportág, vagyis az e-sportág is létrejöhet.

Viszont a rengeteg impulzus, a játék közbeni sikerek és az egyéb más hatások olyannyira intenzív élményt biztosíthatnak, hogy kialakulhat az esetleges videojáték függőség. Ez a szociális aktivitás csökkenésével járhat, vagy akár annak túlzott növekedésével, igaz, a virtuális téren keresztül. Emellett vannak olyan programok, melyek egyenesen feleslegesek, s teljes mértékben a videojátékos kultúra sebeinek tekinthetők.

Itt főleg olyanokra gondolok, melyek túlzott, öncélú brutalitással teltek, bugyuta és semmilyen történetekkel operálnak. Persze, ezen játékok csak egy kis hányadát képezik a rendszernek. Videojátékok tehát voltak, vannak és lesznek. A technika térhódításával ez is egyre nagyobb hírnevet szerez és bár sok előnyük és hátrányuk akad, mégis jó kikapcsolódás néhány órányi játék.