Példaértékű

Még a legapróbb településnek is megvan a maga ikonja, legendája a sport terén. Olyasvalaki, akit minden ott élő ismer, tisztel, akire mindenki felnéz, s akiről gyakorlatilag mindent tudnak, még azt is, ami nem rájuk tartozik.

Dárdaiékat az utóbbi években az egész ország megismerte. Nyugodtan kijelenthetem: megszerette. Ifjabb Dárdai Pál valami olyasmit hozott a magyar futballba, ami eddig valószínűleg hiány­zott (nyilván tisztelet a kivételnek) – vagy fogalmazzunk úgy, ritkán találkoztunk vele ebben a közegben –, gondolok itt a hitelességre, szakmaiságra, őszinteségre, hozzáállásra. Nem mellesleg olyan habitussal, olyan személyiséggel áldotta meg a sors, amely könnyedén megkedvelteti: a csibészes mosoly, a jó duma a védjegye lehetne.

Nemrég Pécsett, Baranyában egy olyan Dárdai­ra emlékeztünk, akit országszerte nyilván kevesebben ismernek, hisz nem volt szövetségi kapitány és nem brillírozott többtucatnyi meccsen a válogatottban, itt, helyben azonban egy ikon, egy legenda. Ifjabb Dárdai Pál édesapjáról, idősebb Dárdai Pálról van szó, aki 2017-ben hunyt el, s akinek a tiszteletére emlékestet szerveztek. Naná, hogy futballmeccsel egybekötve! Az ifjabb, vagyis ahogy az Öreg mindig szólította, Palcsi ugyanis hallani sem akart róla, hogy csak vacsora és egy kis buli legyen. Azt mondta a szervezőknek, ha így lesz, akkor ő el sem jön.

Szervezzenek elé egy jó kis meccset is, ő hozza a saját csapatát, nem kis nevekkel (Király Gábor állt a kapuban, játszott Lőw Zsolt, Fehér Csaba, Szélesi Zoltán), a másik oldalon ott lesz a PMSC Öregfiúk, ez így lenne kerek. Pontosabban, hogy az ő szavait idézzem: így lenne tisztességes.

Csodálatos szombat délután volt a pécsi stadionban, sokan voltak a lelátón, fiatalok és öregek, férfiak és nők, a pályán iparkodtak a kissé korosodó korábbi kedvencek, potyogtak a gólok. Az Öreg fentről biztosan nézte, mi történik, s elégedett mosolyra húzódott a szája. Nem sokkal később, az este folyamán pedig valószínűleg ő is nagyokat nevetett azokon a sztorikon, amelyek pont róla szóltak: kiderült például, hogy

legendás fizikumát a padlásra hordott kukoricával alapozta meg,

vagy hogy amikor az újságíró nem akart vele meginni egy Unicumot délelőtt, mondván, munkaidőben van, gyorsan kivetetett vele két óra szabit.

Egy klubnál ápolni kell a tradíciókat, emlékezni kell a korábbi hősökre – csak akkor beszélhetünk jelenről, jövőről, ha a múltat becsben tartjuk. Példaértékű volt, ami most Pécsett történt, jó volt a részesének lenni!