A siker terhe

Zsóri Dániel beollózta magát a Puskás-díjasok táborába.

A Debrecen (most a Vidi) futballistájának februári találata az év gólja lett. A legszebb a világon. Tizennyolc éves játékosról van szó, mondhatni, elég jó kezdet. Fokozni nehéz, de annyi baj legyen! Ennél jobb belépőt nem is kívánhatott volna magának.

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség díjátadója után, kellő tisztelettel ugyan és nagyon szerényen, de leírhatjuk, hogy Zsóri lepipálta Lionel Messit is. Elég jó mezőnyben győzött hát a magyar játékos.

Mint emlékezetes, feb­ruárban, a Fradi elleni mérkőzés utolsó perceiben lőtte a Puskás-díjas gólt. Kiváló drámai érzékről tett tanúbizonyságot azzal, hogy szépen kivárta az utolsó pillanatokat a meccsen. Legyinthetnénk, hogy mit számít, mikor esett a gól, de hiba lenne eltekinteni a körülményektől. Már önmagában az is sokat nyom a latban, hogy a Fradit győzték le a debreceniek Zsóri ollózásával, hiszen a zöld-fehérek ellen minden mérkőzés presztízsmeccs.

Vegyük számításba azt is, hogy bizony nem mindegy, ötgólos vezetésnél kell kihasználni egy kínálkozó helyzetet, vagy a győzelem múlik a lövésen. Zsóri élete legelső első osztályú mérkőzésén vétette észre magát nagyszerű találatával, megszerezve csapatának a három pontot. A 18 éves játékos bizonyára úgy volt vele, mit bajlódjon a beadásból érkező labda levételével, majd cselekkel a tizenhatoson belül, végül a kapus elfektetésével, amikor magasugrók ihlette légmunkával egyből gólt érhet el. Magasra tette a lécet, de nem verte le.

Mi sem bizonyítja jobban Zsóri Dániel felkészültségét és tudatosságát, mint a világszínvonalú gólhoz illő világszínvonalú gólöröme. Az elvetődő kapus jószerével még földet sem ért, hogy kipiszkálhassa a hálóból a labdát, amikor az ifjú titán már mezét levetve száguldott a debreceni szurkoló­táborhoz.

Mi, magyar szurkolók szomjazzuk a futballsikert. Általában a kiszáradás tüneteivel küzdünk. A Puskás-díjjal most kis időre oázisban érezhetjük magunkat. Jólesik oltani a szomjunkat.

Miközben ünnepeljük Zsórit, örülünk sikerének, és vele együtt mi is fürdőzünk a dicsfényben, egyben aggódunk is érte.

Nem lehet könnyű ilyen fiatalon megbirkózni ekkora siker terhével. Reméljük, hogy löketet ad neki ahhoz, hogy kiteljesítse tehetségét.

Jó lenne, ha a következő másfél évtized egyik legsikeresebb labdarúgója válna belőle! Olyan, aki a világ élvonalába tartozó klubok valamelyikében és a válogatottban is ontja a gólokat.

Nem baj, ha nem ollózva és nem az utolsó percben szerzi őket, csak sok legyen!