Nézőszám

Pajor-Gyulai László

Baj van a nézőszámmal. Nem megint, még mindig. Az MLSZ április elején tartott közgyűlésén Csányi Sándor elnök sokadszor fejezte ki az értetlenségét, hiszen a stadionjaink már világszínvonalúak, a kiszolgálás kifogástalan, mégis, a népek csak nem akarnak tódulni a lelátókra az élvonalbeli mérkőzésekre. 

A szövetség 2011-ben elfogadott tízéves stratégiai terve alapján már tízezer körül kellene járnia az átlagos nézőszámnak, ehhez képest a most zajló bajnokság őszi idényében alig haladta meg a négyezret.

A tizenkét csapatos bajnokság hívei szerint az utolsó pillanatig nyitva maradhatnak a legfontosabb kérdések, így garantált az izgalom az utolsó fordulóig. Ebben a kiírásban ez nem jött be: már minden nagyon fontos kérdés eldőlt. Persze matematikailag még nincs meg a Ferencváros újabb bajnoki címe, ahogyan elméletileg a Kisvárda és a Mezőkövesd is bennmaradhat, a gyakorlatban azonban biztosan a Fradi végez az élen, a várdaiak és a kövesdiek pedig már bevallottan a másodosztályra készülnek. Ugyan még nem tudni, a Puskás Akadémia lelöki-e a dobogóról a Paksot vagy a Fehérvárt, de ez legfeljebb az érdekelteknél dobhatja meg kicsit a nézőszámot.

Ha minden a tervek szerint alakul, akkor a jövő nyártól már más rendszerben zajlik majd a bajnokság, állítólag két kör után rájátszás következik majd. Az idősebbek emlékezhetnek rá, a kétezres évek elején néhány idény után megbukott ez a szisztéma – ettől persze most még működhet, ám a nézőszámra aligha lesz lényeges hatással. Ahhoz ugyanis más kell: sok jó futballista. Az elnök szerint nőtt az NB I színvonala. Fogjuk rá, ez ízlés kérdése, ne vitatkozzunk rajta! Az emberek azzal mondanak véleményt, hogy elkerülik a stadionokat. És szándékosan írtam jó futballistát, és nem jó csapatokat.
Ismét az idősebbeket hívom segítségül: még a nyolcvanas években is, előtte meg főleg, az számított a meccsek fő vonzerejének, hogy az emberek élőben láthattak komoly egyéniségeket, a szurkolók kívülről fújták még a vetélytársak összeállítását is. Ha jött a Békéscsaba, akkor kimentek megnézni a Pásztort, később a Váczit, ha a Tatabánya érkezett, akkor a Csapó, majd a Kiprich miatt is vettek jegyet, a fővárosi csapatok számtalan sztárjáról nem is beszélve. Most mindenki tegye a szívére a kezét, és mondjon valakit, akire olthatatlanul kíváncsi lenne bármelyik magyar klubcsapatból a saját kedvencein kívül! Olyat, akinek a játékáért más városba is elutazna, pénzt áldozna, mert vétek lenne kihagyni. Nincs nagyon? Hát erről van szó.