Visszatér a lázadó

A jövő héten rendezik meg az országos úszóbajnokságot. Olimpiai évben ennek különösen nagy fontosságot tulajdoníthatunk. Külön érdekessége a sporteseménynek, hogy Milák Kristóf is rajthoz áll. Az olimpiai bajnok és 200 méter pillangón világcsúcstartó úszó versenyzése önmagában aligha menne csodaszámba, most az ad némi vajszínű árnyalatot a dolognak, hogy a fenomén hosszú kihagyás után tér vissza. Mint emlékezetes, Milák azzal kavart vihart, hogy távol maradt a világbajnokságtól és az Európa-bajnokságtól, mert nem edzett. Felkészülését az olimpiára az év elején kezdte meg. Értetlenséget és feddést váltott ki edzésszünetével: az úszószövetség, edzője és természetesen a vitathatatlan szakértelemmel bíró átlagpolgár is határozottan foglalt állást Milák ügyében. A verdikt alapvetően így szólt: az úszó azért úszó, hogy ússzon!

Az élsportolóktól általában azt várja el a közvélemény, hogy amíg csak lehet, teljes odaadással végezzék edzésmunkájukat, szakadjanak bele, ha kell, és a versenyeken fényes formájuk bizonyítékaként a legjobbat hozzák ki magukból. Ez az elvárás alapvetően hasonló ahhoz, amit magukkal szemben támasztanak a sportolók. Sikeréhségük, bizonyítási vágyuk sarkallja őket a szívós munkára. Gyakran a kíméletlenségig gyötrik testüket, ez pedig a lelket is őrli. A szokásos üzletmenet az, hogy az élsportolók zokszó nélkül, megingathatatlanul törik magukat. Ezt fogadjuk el természetesnek mi, szemlélők éppúgy, mint ők, az elszenvedők. Szabálykövetésre berendezett világunkba ez illik bele.

Emiatt váltott ki felháborodást az, hogy Milák úgy döntött, egy időre felhagy az edzésekkel. Némi nulláslisztfelhőt idézett elő, sajátos légmozgás előidézve. Felrúgta a le nem írt, ki nem mondott szabályokat, fellázadt a világrend ellen. Az általános megrökönyödést az váltotta ki, hogy szerényen jelezni merte: az önrendelkezés joga bizony megilleti őt is. A saját testével, saját életével kapcsolatos döntéseit neki van joga meghozni. Gondolhatjuk azt, hogy a nemzetért, mindannyiunkért edz és versenyez az élsportoló, de ezzel becsapjuk magunkat. Gondolhatom azt, hogy a sportember sikere az enyém is, de bizonyára tévedek, ha ezt hiszem csak azért, mert nagyvonalúan meghagy ebben a hitemben.

Ha nem így lesz, akkor is az övé a szimpátiám, már csak azért is, mert segít tisztán látni a sportsikerek birtoklása tekintetében.