Kérdezd Franckot!

„A sportolókat nem a kudarcaik minősítik, hanem a talpra álló képességük. Visszatérésem a kitartás és az elszántság története lesz.” Franck Elemba honi sportberkekben talán kevéssé ismert hitvallása vélhetően nem kerül a honi öltözőépületek folyosóinak falára, azzal együtt sem, hogy a mondandóban rejlő igazság ösztönzőereje vitathatatlan. A kongói származású, de a riói olimpián francia színekben versenyzett és ott negyedik helyen végzett 34 éves súlylökő már túljutott pályafutása zenitjén. A 198 centi magas, 140 kilós óriás ugyanúgy csak külső szemlélője volt a párizsi ötkarikás játékoknak, ahogy sokan mások. Ettől függetlenül ő is érdeklődve figyelte, hogy a sportág jelenkori nagyjai mire mennek egymással, no meg a 7,26 kilós golyóval. Elemba 21,20 méteres egyéni legjobbja, egyben riói eredménye a hetedik helyhez lett volna elengedő a 2024-es mezőnyben. Csak a történeti hűség kedvéért: Párizsból az amerikai Ryan Crouser 22,90-nel vitt haza aranyat, míg a magyar felmenőkkel rendelkező honfitársa, Joe Kovacs 22,15 méteres teljesítményéért ezüstérem járt.

Nemzeti színeinket nem képviselte súlylökő a francia fővárosban, ergo, így legalább erősebb indulói gárda gyűlt össze a 2. Hevesi Dobó-kupán. Az olimpia árnyékában – érthető módon – erre a nemzetközi viadalra kevesebb figyelem hárult, noha ahogy a súlylökők aktuális magyar bajnoka, Tóth Balázs, úgy a gerelyhajítók pillanatnyi legjobbja, Rivasz-Tóth Norbert is rajthoz állt. Utóbbi versenyző Tokióban ott volt, míg idén folyton sérüléssel bajlódott, ezért nem hatott meglepetésként, hogy az első kísérlete után befejezte a versenyt, és nem is volt érvényes eredménye. A párhuzam kedvéért: Párizsban a pakisztáni Arshad Nadeem olimpiai csúcsot jelentő 92.97 méteres eredménnyel taszította le a trónról a indiai klasszis Nee-
raj Choprát. Eközben a hazai versenyen a veresegyházi Horváth Máténak 73,91 méteres kísérlet is elegendőnek bizonyult az elsőséghez, míg Elemba 19,71 méterrel nyert.

A különbség mindkét versenyszámban tekintélyes. Nem is emiatt bátorkodtam előhozakodni vele, inkább a cselgáncsozóból lett súlylökő, Franck Elemba gondolataiért. 

Így volt és van ez gerelyhajításban Rivasz-Tóth Norbert mellett Kovács Noel esetében, míg súlylökésben – elsősorban lélektanilag – Kovács Lászlónál. A kérdés azonos: lesz-e talpra állás, és ha igen, mikor?

Franck Elemba már tudja a választ. Tessenek őt kérdezni!