Mészárszék

Meghökkentő ilyeneket látni: 55-113. De van jobb is: 113-31. Ezek mellett a 69-90 vagy az 57-80 kimondottan szoros eredménynek számított az NB I-es női kosárlabda-bajnokság hétvégi rajtján. Arról a bajnokságról van szó, amelynek a mezőnye mindössze tizenkét csapatból áll, és Európa legerősebbjei közé tartozik, ám óriási a szakadék az élmezőny és a többiek között.

A hetvenes évek elején a KSI úttörő A tagjaként játszhattam a Bp. Honvéd úttörő C ellen, mi tizennégy évesek voltunk, ők tizenkettő. Ebben a korban ez rengeteget számít, a testi fölényt kihasználva 188-0-ra nyertünk: ők bedobták a labdát valakinek, azonnal elvettük tőle, és bedobtuk a gyűrűbe – ez zajlott az elsőtől az utolsó percig, ma sem igen értem, mi értelme volt.

Persze, a női élvonal egészen más történet, oda csak azután lehet nevezni, miután egy klub a feljutással vagy a bennmaradással kiharcolja a részvétel jogát. 

Az újonc Soproni Darazsak újoncként kapott ki 113-31-re a Sopron Baskettől, a Győr 113-55-ös győzelme a BEAC otthonában a különbséget tekintve viszont meglepetésnek számított, a Vasas 80-57-es sikere a másik újonc, a Dávid Kornél KA otthonában, valamint a Szekszárd 90-69-es diadala Szigetszentmiklóson pedig megfelelt a papírformának.

Itt is megkérdezhetnénk, milyen sportértéke van annak, hogy egyesek néhány meccsen kiszámíthatóan a mészárszékre mennek, ám ez cseppet sem egyedi jelenség. Nemcsak a kosárlabdában, hanem például a kézilabdában is látható a nagy különbség az élcsapatok és a mezőny többi tagja között, utóbbi esetében például itthon ezer éve a Veszprém és a Szeged, illetve a nőknél a Győr és a Ferencváros versenyfutásába a bajnoki címért senki sem tud beleszólni, a Bajnokok Ligája – női kosárlabdában az Euro­liga – mezőnye pedig szinte csak akkor változik, ha valamelyik klub a kontinensen anyagi gondok miatt a csőd közelébe sodródik.

A női kosárlabda anyagi lehetőségei itthon annyit bírnak el, hogy a DVTK és a Győr mellett az újra erősödő Sopron Basket, a Pécs és a Szekszárd játszhat egymással szoros meccseket, mögöttük kezdődik a szakadék ,a többieknek esélyük sincsen a dobogóra. Ez azonban tényleg nem magyar sajátosság, nincs benne semmi különös. A két újonc játékosai pedig akadémista korban nyilván sok hasznos tapasztalatot szerezhetnek a legjobbak között, legfeljebb azt kell megemészteniük valahogyan, hogy a sikerélményekről egész biztosan le kell mondaniuk.