Csatamező

Csatamezőn éreztem magam, ha rápillantottam a világhálóra. Hetek óta az eldurvult közbeszéd, az indulatoktól, az alpáriságtól, a meggondolatlan (vagy jól időzített) vádaskodásoktól hemzsegett a világmindenség. Ócsárolták, becsmérelték egymást azok, akik egyébként ugyanazon a  településen élik évek, évtizedek óta a mindennapjaikat. Felbőszített bikaként ugrott egymásnak munkatárs, szomszéd, ismerős, ismeretlen, egykori "harcostárs", barátból lett ellenfél (vagy ellenség?). Mostantól remélem, csitul, lenyugszik sok szájhős, a vélemény csak most, csak itt és csak a választások miatt következmények nélkül kinyilvánítható. Jé, ma is felkelt a Nap, meg mi is. Az élet megy tovább. Talán nyugodtabban, csendesebben.