Hátizsák

Lassan lecseng az év végi felmérők, témazárók, jegylatolgatások ideje, a diákokat végre megcsaphatja a vonatfüst. A Covid óta ugyan lerövidült az osztálykirándulások időtartama, a többnaposak helyett inkább rövid etapokra mennek a csoportok, az izgatott várakozás ugyanolyan erős a szívekben.

Országszerte rengeteg a lehetőség: állatparkok, várak, tavak, élményközpontok várják a gyerekseregeket. A pedagógusok igyekeznek körültekintően választani, interaktív, pénztárcabarát úti célt találni. Míg régen takarékbélyeggel, hulladékgyűjtéssel, mezőgazdasági munkával segítettek be a nebulók, ma a felnőttek keresnek pályázati lehetőségeket, szerveznek iskolai börzéket, vásárokat, gondolva a nyárra. Anno az erdei táborok nomád körülményei, az elmaradhatatlan számháborúk, szalonnasütések jelentették a nagy szabadságot, ma már kísérletezhetnek, nyomozhatnak a kicsik a tudományos játszóházakban, a nagyobbaknak meg bobozást, lovaglást, sárkányhajózást, szabadulószobázást kínálnak.

Sajnos a leginkább embert próbáló: kitépni őket a telefonok, tabletek virtuális világából. Olyan helyszínt találni, ahol jól érzik magukat, nem nyomkodnak, nem görgetnek, inkább észrevétlenül tanulnak valamit a valóságról kikapcsolódás közben. A cél ma is ugyanaz: ízes, színes, illatos (és persze felejthetetlen) élmények, nagy beszélgetések, kalandok, huncutságok gyűjteménye, ami kiszorítja a hátizsákból a kulacsot, a sebtapaszt, az esőkabátot és a gondokat.