2024.07.17. 07:56
Nyaraljunk!
Végre! Szabadságra mehettem! Bár letelt, de azóta se szomorkodok. Szinte folyamatosan nyaralok.
Fantasztikus volt a koktél sok jéggel és egzotikus gyümölcsökkel a Balatonnál. Mennyei! Nem is volt melegem. Bár ami igaz, az igaz, a mi magyar tengerünk nem összehasonlítható az olasz, a görög, vagy a ciprusi tengerparttal. Azok a hullámok! Micsoda élmény! Ámultam s csak bámultam. Egyébként is óriási rajongója vagyok a nagy vizek morajlásának, a mezítlábas homokban sétálásnak, meg a vízparti naplementéknek. Mázlistának érzem magamat, hiszen részem volt ezekben is.
S mindezeket úgy élhettem át, hogy a hűs szobából ki se mozdultam: csak rápillantottam ismerőseim vakációs élménybeszámolóira és velük élveztem a fotókon, vagy a videókon megörökített pillanatokat.
Messzi tájakat hoztak számomra is elérhető közelségbe úgy, hogy bennem semmiféle irigységet, sóvárgást nem ébresztettek. Örültem más örömének, lehetőségének, miközben én a napfény városában éppen a hőségrekordot döntögető napon jártam s megállapítottam, hogy ott, Szegeden, és akkor reám éppen az a Nap sütött, mint a távoli úti céljukon nyaralókra.
Folyópartjainknak köszönhetően viszont volt részem homokos parton mezítlábas sétákra, majd nagy és hűsítő csobbanásokra, de a koronát az Atlantisz káprázatos vízi világa tette fel a szabadságom végére. Ráadásul azért se kellett messzire utaznom.
El is gondolkodtam, hogy milyen jó helyen élek én. 50 kilométeres sugarú körön kívül se mentem, hogy mindezeket át- és megéljem.
Nyár 2024! Én (idén) így szeretlek!