2024.07.27. 07:18
Óriásit hibáztam, pedig csak egy felvágottat vettem
Emlékeznek még, hogy miként működött régen a boltokban a pakolás a pénztárnál? Vittem a kosaramat, és a pénztáros abból átpakolta a termékeket az előző vásárló által ott hagyott, persze immár üres kosárba. Aztán fogtam az így – az általam kiválasztott és nyilván kifizetett árucikkekkel – telivé lett kosarat, odébb vittem, és csak ezt követően pakoltam a saját szatyromba. Az én üresen maradó kosaramba pedig a következő vevő pakolta be hasonló módon a termékeket.
Azóta eltelt vagy harminc év. Azóta gyorsult a világ. Manapság nem tudok lépést tartani az üzletek pénztárosaival. Nem tudok olyan gyorsan pakolni a táskámba, mint amennyi idő alatt ők felvesznek, lepittyentenek és letesznek egy adott terméket, akkor is, ha esetleg zöldségről vagy gyümölcsről van szó, és esetleg súlyt szintén kell mérni. Bejöttek a képbe az önkiszolgáló pénztárak is, ahol saját magam döntök szinte mindenről, persze nem arról, fizetek-e vagy sem.
Nem vonalkódot nyomtattak, ceruzával írtak
A minap sikerült betérnem egy régimódi boltba. A választék nyilvánvalóan friss, az egész üzlet hangulata viszont teljesen retró volt. Vettem és vittem egy kosarat, kikértem a hűtőpultnál a felvágottat – aminek papír csomagolására aztán nem vonalkódot nyomtattak, hanem ceruzával ráírták, hogy majd mennyit kell fizetni a pénztárnál –, és célba is vettem a pénztárat. Ki is fizettem azt a 300 forintot.
Hatalmasat hibáztam a pénztárnál
Aztán hatalmasat hibáztam. A pénztárnál betettem a táskámba a felvágottat, ezért nem vittem el az előző vásárló által üresen hagyott kosarat, így nem tudta a helyére csúsztatni az én kosaramat a pénztáros. Rám is szólt, hogy legyek szíves, én pedig nem értettem, hogy mi a baj, mit kell tennem. Harminc év eseményeit, bolti élményeit pörgettem le magamban, mire rájöttem, hogy van egy felesleges kosár a pénztárnál. Csak remélni tudom, hogy nem felejtettem el bocsánatot kérni.
