Terinek hívták

Terinek hívták. Hogy pontosan Teréznek vagy Teréziának, az nem derült ki. Az első pillantásából tudtam, hogy szeretne valamit tőlem. Csillogtak a szemei, és csábosan megnyalta a szája szélét. Én csak félszegen mertem felé nézni, és jeleztem, hogy sajnálom, de nem lehet köztünk semmi. Mégis közelebb lépett, én pedig léptem egyet odébb, hogy tartsam azért a kellő távolságot. Aztán nem mert már a szemembe nézni, inkább a lábamat figyelte, nem sejtettem, hogy ez lenne a legvonzóbb testrészem. Azért, hogy még egyértelműbbé tegyem, hogy ez a románc legfeljebb eddig tartott, hátat fordítottam neki, és igyekeztem elmenni, de szakadatlanul követett. Egészen addig, amíg a gazdái nem szóltak neki egyre erőteljesebben, hogy „Teri, Teri, gyere vissza szépen”.