Titok

Mire ez a nagy rohanás? – teszem fel a kérdést nap mint nap. Az ősz nekem mindig inkább a csendesülést, visszahúzódást, beburkolózást jelenti, a vármegye viszont nyüzsög, program fut program hátán. A szervezőknek, az újságíróknak szinte elérhetetlen messzeségben lebeg a lassulás. Ahogy a gyertya égetéséről, két végéről elmélkedtem, eszembe jutottak az úgynevezett kék zónák, ahol köztudottan nagy a nyugalom, s a lehető leghosszabb ideig élnek az emberek. A misztikus világok után sajogva ráklikkeltem a vigyorgó görög nyugdíjasok fotójára. Bár ne tettem volna. Ott virított Saul Justin Newman neve is, aki alaposan utánajárt a kék zónák rejtélyének. Döbbenetes eredményre jutott. Állítólag Szardínián, Ikarián nemcsak a friss saláta, az omegában gazdag étrend, a mozgás, a napozás, meg a stresszmentesség dívik, hanem a nyugdíjcsalás is. Igazság szerint házaik táján egyáltalán nincs több matuzsálem, csak hiányos hatósági nyilvántartás és sok-sok simlis. Egy szigeten például a százéveseknek valójában több mint hetven százaléka halott. Az élők hallgatnak: hozzátartozóik nyugdíja erős vigasz a gyászban. Úgy tűnik, a hosszúra nyújtott családi gondoskodás eme ritka, kétségtelenül gátlástalan formája a halhatatlanság titka. A hosszú életé meg inkább a genetika, a szerencse. María Branyas Morera 116 évesen a rendet, a nyugalmat, a kiegyensúlyozott emberi kapcsolatokat, az érzelmi stabilitást és a megbánás hiányát említette. Neki talán hihetünk.