Libás nosztalgiám

Bezzeg az én időmben...már magam is ezen a szófordulaton mosolygok, de ha kigondoltam, leírom. Szóval az én gyermekkoromban nem volt ünnep a Márton nap. Vagy ennyire elhalványult volna az emléke? Abban biztos vagyok, kövér ludat én nem papírból kivágva, hanem nagyszüleim baromfiudvarában láttam. Majd amikor elérkezett az idő, nagymamám levágta, megpucolta és sokféle módon elkészítette. Kedvencem a sült libacomb volt. Ja! Nekünk is volt lámpásunk. Zseblámpánk, ami a sötét udvaron való botorkálásunkban segített. Én ilyesmikre emlékezem vissza, őszinte nosztalgiával. Napjainkban a közösségek Szent Márton legendáját felelevenítik, feldolgozzák, amire majd ők is remélem, nosztalgiával gondolnak sok évtized múlva.