Vakon vagyunk

Világos órák vesztek el az óraátállítás óta életünkből. A Nap gyorsan eltűnik, besötétedik, ám a tempó nem mérséklődik a közlekedők sokszínű „játszóterein”. Életveszélyes helyzetek részeseivé válunk nap mint nap. Szokjuk még ezt a hirtelen reánk törő sötétséget. A fekete kabátjukba burkolózókat, az úttesten váratlanul átrohanókat. 

Bandzsító, vagy a szem magasságában ágaskodó fényszórók vakítják el azokat, akik korrektül használják a világításukat. Lassítunk, nehogy előttünk egy kivilágítatlan bringást felborítsunk egy ilyen, vagy ehhez hasonló szituációban. Mert belőlük is sok van. De a száguldozó rollereseknek az aszfalt síkja felett néhány centire világító kis fénycsóvája se életmentő, lássuk be. Számomra megszokhatatlan és elfogadhatatlan, hogy mások biztonságát is veszélyeztetik a közlekedésben azok a résztvevők, akik a legalapvetőbb feltételeknek, szabályoknak se felelnek meg.