Kislányként újságban keresett gazdikat, ma egyesületet vezet

– Honnan jött az állatok szeretete? Mikor érezte azt először, hogy tennie kell értük?

– Békéscsaba külterületén nőttem fel, Jamina határában, és amióta az eszemet tudom, azt láttam, hogy a mellettünk lévő bányatavaknál folyamatosan dobálták ki a kutyákat. Ezek között voltak éppen ­világra jött kölykök és öregedő, megunt állatok is. Tízéves koromban kaptam meg az első kutyámat, és ekkor kezdtem el érezni azt, hogy tennem kell valamit a kirakott állatok megmentéséért. A családom támogatott ebben, ezért elkezdtük befogadni őket, és a Békés Megyei Hírlapban feladott hirdetés útján találtunk nekik új gazdát. Volt, amikor egy nap alatt négyen is jöttek hozzánk.

– Ma már bejegyzett állatvédő egyesületet üzemeltet. Hogyan lett a hobbiból hivatás?

– Egy idő után „kinőttük” a családi udvart, amikor már 60-70 kutya várt egyszerre „gazdásításra” nálunk, akkor úgy éreztük, hogy szükségünk van egy nagyobb helyre­ számukra. Eleinte semmit nem kértünk értük, örültünk, ha minél hamarabb gazdára találnak, de az új otthonukat mindig leellenőriztük, sorsukat nyomon követtük. Később, amikor már láttuk, hogy ez jól működik, hivatalossá tettük: egyesületet alapítottunk, ami már másfél éve működik. Bár a szomszédaink sosem jelezték, hogy zavarná őket a ­kutyaugatás, de végül vásároltunk egy tanyát, mert a család többször ébredt az ebek vonyítására.

– A Remény-Lakban végzett ­tevékenysége mellett ápolónőként dolgozik. Mégis hogyan tudja ezt a két munkát összeegyeztetni?

– A munkahelyemen az ápolói körömmel egy idős osztályt gondozunk, sokszor ­nehezen egyeztetem össze a kutyák ellátásával, főleg azért, mert két műszakban dolgozom a kórházban. Előfordul, hogy éjszakázás után egy-két órát alszok, majd elviszem a kislányomat az óvodába, és ­indul az egész napos kutyázás. A házimunkához már csak este tudok hozzákezdeni.

– Mi a célja az állatvédő egyesülettel?

– Az egyesületünk azért jött létre, hogy minél több ­kutyát megmentsünk az elaltatástól. Utcáról és gazdától is folyamatosan befogadunk, de az utóbbinak megvannak a feltételei – az állatok érvényes oltásokkal és csipelve érkezhetnek hozzánk. Minél több négylábú életét szeretnénk megmenteni, de sajnos ez egy ördögi kör. Amíg az állattartók nem ivartalanítják a kedvenceiket, addig folyamatosan születnek kölykök, egy alomban akár tíz is, ezek pedig sokszor az utcára kerülnek.

– Hogyan vesznek védelembe egy kutyát?

– Számos alkalommal ­találtunk már zsákba kötött ­kutyákat, és a lakatlan, lezárt ingatlanokban hagyott állatokról is folyamatosan kapjuk a jelzéseket. Az utóbbi­ esetekben­ legtöbbször kerítésen ­lévő lyukakon csalogatjuk ki az éhező kutyákat, amik szinte­ soha nincsenek csipelve, így gazda hiányában befogadjuk és felerősítjük őket.

– Mennyire könnyen válik meg a gondozásba vett állatoktól egy-egy örökbefogadás során?

– Minden kutyát a szívembe zárok, ezért nehéz megválnom tőlük. Nagyon sok érkezik hozzánk betegen, legyengülve, elhanyagolt állapotban, és mindent megteszek azért, hogy visszanyerjék egészségüket és életerejüket. Hordom őket állatorvoshoz, ha kell, akkor kozmetikába is, emellett rengeteget foglalkozok velük, mert legtöbbször lelkileg is megviseltek ezek az állatok. Borzasztó érzés látni a szemükben a szomorúságot, viszont felemelő, amikor boldog négylábúvá válnak mellettem, ilyenkor nehéz elengednem őket.