Szolgálatparancsnokként akasztotta szögre egyenruháját Veress Attila

Minden benne van abban, ahogyan Veress Attilát a kollégái elnevezték; Veress papaként emlegetik a Békéscsabai Rendőrkapitányság szolgálatparancsnokát, aki valóban gondoskodó, segítőkész ember, és negyven év szolgálattal a háta mögött sem a saját történeteivel kezdi mondandóját, hanem a munkatársait emlegeti. Május 9-én töltötte be a 60. életévét, rendelkezési állományba került. Kollégái azzal lepték meg, hogy reggel a kedvenc szolgálati kocsijával váratlanul megjelentek a házánál, a kapitányság udvarán pedig sorfalat álltak, tisztelgéssel fogadták, és az életét, szakmai pályafutását bemutató filmet vetítettek le. A búcsúztatón egykori rendőrkapitányok és munkatársak is részt vettek. A könnyekig meghatódott parancsnok büszke arra, hogy sok rendőrnek tudott segíteni abban, hogy megtalálja a számítását és a hivatás szépségét.

– Közhelynek hangzik, mert sokan mondják, de rendőrnek lenni tényleg nem egy szakma. Nagyon igyekeztem megmutatni a kollégáimnak azt, hogy mivel több, miben más, mi a közterületi rendőri szolgálat szépsége. Örömmel kísértem végig munkatársaimat az útjukon, úgy hozta a sors, hogy több kezdő rendőrömből a parancsnokom lett. Volt olyan osztályvezetőm, akinek magam készítettem a felszereléskor szükséges környezettanulmányát. Nekem is lett volna lehetőségem elmenni tisztképzésre, de egyrészt rosszul tűröm a kudarcot, és tartottam tőle, hogy háromgyermekes családapaként nem tudok jól teljesíteni; másrészt hiszem, és sokszor mondtam: egy öreg váltásparancsnokra mindig szükség lesz – részletezte Veress Attila, aki az „öreg” alatt nem feltétlenül életkorát, sokkal inkább a tapasztalatot érti. 

A szolgálatparancsnoknak egymás után jöttek a feladatok

A nyolcvanas években négy esztendeig Budapesten szolgált. Egymás után jöttek a feladatok, megtanulta, hogy amikor a szolgálati idő lejárt, nem biztos, hogy el kell indulni haza, vannak olyan helyzetek, amikor a bajtársiasság azt diktálja, időt, fáradságot nem kímélve segítsék a szolgálatba lépőket. Kedves emlékként őrzi az egyik tévedését. Az V. kerületben kellett járőrözniük, de véletlenül átmentek a szomszédos XIII.-ba. Már soha nem fog kiderülni, hogy ez önmagában mekkora probléma lett volna, mert tetten értek öt embert, akik betörtek egy büfébe. Amikor jelentették ezt, az ügyelet azonnal küldte az erősítést az előállításhoz, és nem volt kérdés, hogy mit keresnek az V. helyett a XIII.-ban.

– Amikor hazakerültem Békéscsabára, ilyen nem fordulhatott elő, hiszen úgy ismertem a körzetemet, mint a tenyeremet – mondta a főtörzszászlós, aki ott lett körzeti megbízott, ahol felnőtt, a József Attila, vagy ahogyan a helyiek nevezik, a Lencsési lakótelepen. Az embereket is jól ismerte, ami egy körzeti megbízott legfőbb erőssége. 

– Minden helyzetben jól jött, hogy odavaló vagyok. Amikor például eltűnt egy sérült kisgyermek, és a Lencsésin találtuk meg, kifejezetten hálás voltam a sorsnak, hogy oda tévedt, ahol a legeldugottabb helyeket is ismerem. Épségben megtaláltuk, ami nekem azért is volt különösen fontos, mert a három gyermekem közül az egyik szintén sérült. Feleségemmel tudjuk, milyen szép, de nehéz feladat gondoskodni valakiről, aki teljesen ránk van utalva – sorolta Veress papa, aki immár valóban nagypapa; két unokája mellé szeptemberben születik a harmadik. A család álma, hogy valahol Békésben, a Körösök partján tudjon venni egy kis hétvégi házat, ahol a kicsik és nagyok együtt lehetnek, és a főtörzszászlós végre többet hódolhat horgászszenvedélyének.

Pályafutása során Veress Attila szinte kétévente részesült valamilyen elismerésben, kétszer országos rendőrfőkapitányi dicséretben és jutalomban, emellett rendőrségi tanácsosi címmel és köztársasági elnöki elismeréssel is büszkélkedhet.