Nyíri Mihály a külterületen élőket segíti a munkájával

– Hogyan is alakult ki a kötődése a mezőgazdasághoz, a tanyasi élethez és emberekhez?

– Őseim mindig is ezzel foglalkoztak. Már az ükszüleimnek is a Gyulához tartozó Bicerén volt tanyájuk, és természetesen a nagyszüleimnek is. Szerettem ott lenni, vonzott a légkör, a természet, a szabadság. Persze ahogy lenni szokott egy családban, a föld folyamatosan apródozott, hiszen mindig többen örököltek. A szocialista világ egyébként sem kedvezett a földművelésnek, én is autószerelőnek tanultam. Nyolc-tíz évet dolgoztam is a szakmában, majd gépkocsivezetőként folytattam a pályámat. 1980-ban – amikor már enyhült a helyzet – visszatértem őseim hagyományaihoz, elkezdtem fóliázni. Főállásban harminc évig csináltam, csináltuk ezt Bicerén. A korom miatt hagytam abba.

– Hogyan kapcsolódott mindehhez az érdekvédelmi munka?

– A tanyasi emberek és gazdálkodók mindig is igyekeztek összetartani, összefogni egy-egy fontos ügyért. Annak idején, az egyesület megalakulása előtt járdagondokkal küzdöttünk a területen, ehhez kértünk támogatást az önkormányzati képviselőktől, akikkel azóta is kiváló a kapcsolatunk. A Bodoky zsilip és az ajtósfalvai átjáró között el is készült a járda, amit egy rendezvénnyel ünnepeltünk meg. Ekkor merült fel a gondolat, hogy szükség lenne egy egyesületre.

– Mik a legfontosabb céljaik?

– Számos célt tűztünk ki magunk elé. Az egyik legfontosabbnak a közösségépítést tartjuk, lényeges, hogy összetartsanak a gazdálkodók, a területen élők. Hangsúlyt fektetünk a környezetvédelemre, ennek érdekében például gyakran ültetünk fákat. Az infrastruktúra fejlesztését ugyancsak lényegesnek tartjuk, pályázatokat adunk be, együttműködünk az önkormányzattal. Ennek eredményeként útjavítások és karbantartások történtek, ami sokat jelentett. Magunk is igyekszünk pénzt gyűjteni ezekre a feladatokra, amit önkormányzati képviselőnk ugyanakkora összeggel egészít ki. Természetesen nem felejtkezhetünk meg a tradícióinkról sem: ezért szervezünk például hagyományőrző disznótort, ahol megidézzük, miként végezték eleink ezt a cseppet sem könnyű munkát a korabeli eszközökkel. Egyre globálisabban működünk, Bicere mellett több helyről vannak tagjaink, például Sándor-hegyről is. Jelen pillanatban harminchatan tartoznak hozzánk, de ennél sokkal több embert érünk el. S más civil szervezetekkel, a békéscsabai természetjárókkal, nyugdíjasszervezetekkel, a Gyulai Gazda és Polgári Egyesülettel, a kertbarátokkal és a Napkör Innovációs Egyesülettel ugyancsak együttműködünk.

– Nagyon sok rendezvényük van…

– Igen, erre igyekszünk hangsúlyt fektetni, hiszen az említett közösségépítésnek ez az egyik alappillére. Múlt héten Kiss József pályázatíró segítségével volt programunk, szeptember 29-én pedig következik a hagyományos tanyanap, amit még Csordás Józsefné Erzsike hívott életre annak idején.

– Talán kevesen tudják, hogy a föld mellett a víz is vonzotta.

– Pedig valóban így volt, fiatal koromban sokáig búvárkodtam. Nagyon szerettem. Számomra emlékezetes, amikor például a békésszentandrási zsilipkamránál merültünk. Azután persze kiöregedtem, a hatvanhetedik évemet taposom, így már csak visszagondolni tudok a búvárkodásra. Viszont ma is szívesen biciklizem, városon belül és városon kívül egyaránt gyakran tekerek Szanazugba vagy például Békéscsaba irányába.

Az unokák is szeretik a tanyát

Nyíri Mihály nagyon büszke a családjára. Egyik lánya pedagógus, másik lánya pedig pénzügyi főiskolát végzett.

– Ők már elkerültek Gyuláról. Budapesten és Kozármislenyben élnek – tette hozzá.

– Öt unokám van, akik egy hónapot töltöttek nálunk a nyáron. Sokat vagyunk együtt velük, elsősorban a feleségem vigyáz rájuk, de én is igyekszem besegíteni. Gyakran biciklizünk ki városi otthonunkból a bicerei tanyánkra. A gyerekek élvezik a környezetet, jól érzik magukat, ami nagyapaként külön öröm számomra.