2020.01.13. 06:55
A Kemencés Tanyán győzött a közösség
Felfedezte közösségi térnek a település határában a Kemencés-tanyát, ahol tavaly is számos hagyományőrző, kulturális rendezvényt bonyolítottak le. Advent idején a Kapundárium programmal a megyében egyedülálló módon szólították meg az embereket, hogy ne csak a vásárlás, sütés-főzés legyen fontos ilyenkor, hanem a barátság, szomszédolás, éneklés, a meghitt együttlét is. Éppen 15 éve a kondorosi Animato Kórus tagja. Hírportálunk ezért választotta Szlávik Krisztinát a hét emberének.
Szlávik Krisztina sok kezdeményezéshez csatlakozott /Fotó: Imre György/
Fotó: Imre György
– Jól befűtöttek a kemencébe, majd olyan kelt tésztákat, kenyérlángosokat vettek ki sütés után, mint gyermekkoromban nagyszüleimnél. Honnan jött a Kemencés Tanya ötlete?
– A segítő tevékenység nagyon fontos része az életemnek a munkámban és a szabadidőmben egyaránt. Folyamatosan jöttek és jönnek a közösségteremtő, -építő gondolatok, némelyikből még valóság is lesz. Mindig vonzott a tanyai lét, a tanyasi emberek gondolkodásmódja, életfelfogása. 2012-ben sikerült Kétsoprony határában találni egy olyan megüresedett ingatlant, amit a karbantartás fejében hosszú időre megkapott a PONT MI Közhasznú Egyesületünk. És mi itt, Békés megyében generációk óta tudjuk, hogy egy tanyán kulcsszerepe van a kemencének, élmény befűteni, élmény benne ételt készíteni.
– Sikeres közösségi programokat valósított meg az elmúlt évtizedekben, de a Kapundárium a meglepetés erejével hatott. Hogy talált rá?
– Szász György kétsopronyi barátom Németországban dolgozott pár évig. Onnan hozta ezt az embereket egymáshoz még közelebb hozó programot, aminek a magyar, még inkább a kétsopronyi nevét ő találta ki. A kezdeményezés a kapu és az adventi kalendárium nevének összevonásából kapta a Kapundáriumot. A lényeg, hogy az ünnepi várakozás idején ne csak a vásárlás, a sütés-főzés legyen a középpontban, hanem a barátság, a szomszédolás, a közös éneklés, a meghitt együttlét is.
– Miként zajlott le a program?
– Aki advent idején Kétsopronyban járt, arra lehetett figyelmes, hogy minden este díszbe öltöztetett számot lát egy-egy kapun, ajtón, ablakban. A szám az adott naptári napot jelentette, és akkor a megjelelt háznál vendégeskedtünk a közösség tagjaival együtt. Lépten-nyomon találkoztam azzal, milyen jó is volna, ha a várakozás ideje nemcsak a munkáról, a tömegről, a bevásárlásról és az ajándékokról szólna, hanem a lelkünket is díszbe tudnánk öltöztetni. Mindenki kereste, hogyan élhetné meg még tisztábban, meghittebben a várakozást, és érezhetné meg jobban a karácsony üzenetét. Az egyik gyönyörű és bensőséges út volt erre a Kapundárium, és senki sem szeretett volna kimaradni a közösségi élményből. Egy zárt közösségnél óhatatlan, hogy mindig csak ugyanazok találkoznak. A Kapundáriummal sikerült ezt kiszélesíteni.
– A közösségi élményekből merít erőt az újabb ötletekhez, kihívásokhoz?
– Könyvtárosként találtam rá arra, hogy a gyerekeket a kötelező olvasmányok mellett még mi érdekelheti. A mese- és olvasótáborokban az irodalom összekapcsolódott a Kemencés Tanya romantikájával, a sátorverés élményével, a kalandokkal, a tábortűzzel. Nagy szerepet tulajdonítunk minden évben annak, hogy megemlékezzünk a reformációról.
– Kalandos története van, ahogy a Kemencés Tanya feltámadt poraiból. Miként sikerült ezt megvalósítani?
– Három éve betörtek ide, mindent vittek a tettesek, amit értek, romboltak is. A közösség ereje azonban ekkor is győzedelmeskedett. Újra felépítettük azt, amit a gonosz erők leromboltak, és ezzel még erősebbnek érezzük magunkat. A Kemencés a Tanyasi Tanösvény Hálózat, azaz egy olyan tematikus útvonal tagja, amelyen keresztül a térség tanyahálózatát és fejlődési útjait bemutatjuk. Érzékeltetjük, hogy a városi élet mellett létezik egy ilyen vidéki életforma, értékrend, amit a mindennapi kemény munka jellemez. A tanyai létet jellemzi a természet felé fordulás, ehhez kötődően az egészséges táplálkozás, a magunk termelte zöldségek, gyümölcsök felhasználása.
Névjegy
Szlávik Krisztina 1960-ban született Békéscsabán. Itt járt általános iskolába és gimnáziumba. Szarvason óvodapedagógusként diplomázott, ezt követően mentálhigiénés, közművelődési és családkonzulensi szakember felsőfokú végzettségeket szerzett. Óvónőként 13 évig Kétsopronyban dolgozott, ekkor alapította meg a ma is működő Guzsalyas Alapítványt, mely hagyományőrző tevékenységet folytat. A kétsopronyi Művelődési Ház és Könyvtár vezetőjeként kezdte el a Mesedélutánok sorozatot általános iskolai gyereknek. 2000-től egészen 2018-ig családsegítőként kamatoztatta tudását, jelenleg pedig Békéscsabán a Védőburok Szenvedélybetegek Nappali Ellátása intézményében dolgozik.