A csapatszellem motiválja az orosházi bajnokot

Sportember, nagymama, vállalkozó, aki az idei első országos bajnokságon is remekelt. Ötvennyolc egyesület négyszáz versenyzőjének egyikeként állt rajtkőre többször is.

– Mikor ismerkedett meg a vizes sportokkal? Volt-e hagyománya a családban?

– A nővérem tanult úszni, az iskolai úszásoktatása idején én is megszerettem ezt a sportot. A Diana fürdőbe jártunk, ahol a korosztályunkból fantasztikus gárda állt össze. Nem is volt más szórakozási lehetőség, se tévé, se modern kütyük, a sport jelentette a kikapcsolódást. A hangulat magával ragadott. Köszönhető volt ez Nagy Sándornak, az edzőnknek is. Az a hely volt a legjobb, ahol igazán jól éreztük magunkat az 1958–1959-es években.

– Gyorsan jöttek a sikerek is?

– Saci bácsi nagyon értett a tehetség felismeréséhez és kibontakoztatásához. 1960-tól már versenyeztünk. Olyan úszócsapata lett Orosházának, amelyik országos vidékbajnok lett 1964-ben, Győrben.

– A lécet fiatalon, gyorsan magasra tette. Innen hova tovább? Volt motiváció?

– A testvéremet, Tóth Magdát és sok más válogatott úszót is említhetem, a magam sikerei mellett az ő eredményeik is vittek előre. Bán Sándor, Szabó Botond, Kiss Gábor, Szita József, Bán Erzsébet, de a sor végtelen. Ahogy mindenki, így én is példaképemnek tekintettem őket. Az általam befektetett munka nekem is meghozta az eredményeket. Gyorsúszásban voltam a legjobb, 50 métertől 400 méterig mindent imádtam.

– Főiskolás évei alatt is úszott. Csábították-e Orosházáról más egyesületek?

– A Kinizsi, majd az Orosházi Spartacus igazolt úszója voltam. Szeged próbálkozott, de engem itt tartott a csapat, mert olyanok voltunk, mint egy család. Napi 10–12 ezer métereket úsztunk, reggel, délután. Igaz, siralmas körülményeink voltak. A gyopárosi tóban, a két móló között... Mégis hoztuk a kimagasló eredményeket.

– Családalapítás, szülés után a szeniorok közé „korosodott”...

– A gyulai Regele Károly indította el ötven éve a 25 évnél idősebb úszók számára a szenior úszósportot. Miért ne csatlakozhatnék, gondoltam. A gyerekek mellett kezdetben egyesület nélkül, majd a tótkomlósiakhoz csatlakoztam, onnan egy fővárosi klubhoz. Napjainkban a debreceniekkel úszom. Nekem nagyon fontos, hogy jó csapatszellem vegyen körbe.

– Százával sorakoznak az érmek, a kupák, a serlegek otthonában. Egy fedett uszoda nélküli városból évtizedeken át miként képes egy sportoló ilyen teljesítményre?

– Kitartó edzésmunkával egyre jobb időeredményeket érek el, miközben a kor telik felettem. 2020-tól a 10. korcsoportba tartozom, riválisává válok a nővéremnek is. Ahogy most, úgy az elmúlt évtizedekben is a környék medencéiben megállás nélkül edzettem, hol a 25 méteres, máskor az 50 méteres vízfelületeket felkeresve. Sok áldozattal jár, nem tagadom. De én nem tudom elképzelni az életemet úszás nélkül.

– A családban vannak-e követői?

– Öt unokám van, négyet megtanítottam úszni, de nem versenyeznek. A legkisebb csak kétéves. Reménykedek, hátha ő lesz, aki a nyomdokaimba lép.

Névjegy

Gombkötőné Tóth Ilona Orosházán született 1950-ben. Érettségi után Szegeden tanult az élelmiszeripari főiskolán élelmiszer-laboránsnak. 1970-ben férjhez ment. Lánya, majd a fia születése után a Szabadság, majd az Új Élet Termelőszövetkezetben dolgozott. 1990-től öt éven át volt Gyopárosfürdő igazgatója. Napjainkban az útépítéssel és földmunkákkal foglalkozó családi vállalkozás ügyvezetője. Az úszás nyolcéves kora óta meghatározza mindennapjait. 2014-ben megkapta az Örökös Bajnok címet a 10 éven át, minden évben megnyert országos bajnokságok eredményeként. A bajnoknő ötszörös nagymama.