Megtalálja a közös hangot a fiatalokkal Moldován-Garas Helga Békésen

Már általános iskolában testnevelés tagozatos osztályba jártam, ahol természetesen nagyon sokat foglalkoztam sporttal, edzésekkel – mondta lapunknak Moldován-Garas Helga. – Testnevelő tanárunk, edzőnk, Izsó Gábor, városunk későbbi polgármestere szakmailag és emberként is sokat tett értünk, mindenben segítette pályafutásunkat, előrelépésünket. Ő lett a példaképem, és még akkor elhatároztam, hogy ezen a pályán képzelem el a jövőm, gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Ebben az időszakban kajakoztam, és már gimnazista koromban bíztak rám fiatalokat. A középiskolai évek után pedig felvettek a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola testnevelés-rekreáció szakára, diplomát követően pedig azonnal el tudtam helyezkedni elődiskolánkban, a békési Mezgében, ahol azóta is dolgozom.

– Két, egymástól viszonylag távol eső sportág nagyban meghatározta az életét…

– Ahogy említettem, először kajakoztam. Sőt, mivel szerettem volna nemzetközi versenyekre eljutni, amire akkoriban Békésen kevesebb lehetőség nyílt, egy időre elkerültem Győrbe, akkor az volt a legerősebb a női szakágban. Sajnos sok minden ezekben az években alakult át, megszűnt a győri iskola, mint sportiskola, és egy idő után már nehéz volt egy csónakházban laknom. Bár voltak reményt keltő eredményeim, mégis úgy döntöttem, hogy abbahagyom a kajakozást, és átnyergeltem a kézilabdához, amit soha nem bántam meg. Az élsport helyett a tömeg- és csapatsport vette át a főszerepet, amiből rengeteget tanultam. Számos hasznos önismereti folyamat indult el bennem, a látóköröm kitágult. Edzőként éppen a kézilabdában foglalkozhattam először egy lánycsapattal.

– Imponáló látni, hogy milyen jól megtalálja a hangot a kamaszkorban lévő fiatalokkal. Mi a titka?

– Számomra minden gyermek, valamennyi fiatal egy megfejtésre váró, érdekes ember, és kicsit magamat is látom bennük, a saját énemet. Emellett nagyon tetszenek a meglátásaik, a véleményük, szeretem őket hallgatni, szeretek velük beszélgetni. Az iskolákba járó diákok jelentős része nehéz szociális helyzetből érkezik, előfordul, hogy kevesebb odafigyelést kapnak, mint amennyire szükségük lenne. A feléjük nyújtott segítő kezet, a figyelmet talán ezért is szívesen fogadják és viszonozzák is.

– Évek óta pluszfeladatokat is vállal, közösséget épít, médiaszakkört vezet. Miért fontos ez az ön számára?

– A gyerekek érdeklődése lényegesen sokrétűbb, mint a mi időnkben. A fotózás, a modern kommunikációs eszközök, a filmek azonban egyértelműen közel állnak hozzájuk. Ezeken az alapokon indultunk el, találunk ki közös projekteket, fényképezünk, videókat készítünk és vágunk, megbeszéljük a legfontosabb filmélményeinket. Mindig jó csapat jön össze.

– Mekkora változást hozott az életében, hogy immáron ön vezeti a békési intézményt?

– Könnyű dolgom van, mert remek csapat tagja vagyok, munkatársaimmal együtt a békési iskola sikeréért dolgozunk. Természetesen, mindez egy teljesen új feladatot jelentett számomra, de sportolóként megtanultam, hogy csak akkor érhetünk el eredményt, ha mindig igyekszünk a legjobbunkat, a maximumot adni. Persze, a legfontosabbak a gyerekek, a fiatalok, éppen ezért az irodai munka mellett igyekszem a lehető legtöbb időt velük is tölteni.

– Emellett a város szinte összes közösségi rendezvényén ott van és segít.

– Ez a kikapcsolódás számomra. Jó látni mások sikereit, fontos a jó ügyek mellé állni. Nincs nagy titok, Békésen születtem, itt élek, itt dolgozom, örülök, ha a magam módján segíthetek.

Szívesen kertészkedik is

Moldován-Garas Helgának kevés szabadideje ellenére sok hobbija van. Ezek közül a legújabb a hobbikertészkedés.

– Malomasszonykerti zártkertünket műveljük, paradicsomot, paprikát, batátát is termelünk – árulta el. – Iskolakertészetünkben sokat tanultam, a közelmúltban egy szakmai kiránduláson édesburgonya-termesztéssel ismerkedtünk meg. Én is részt vettem az ismeretszerző úton, megtetszett a dolog, és most próbálom a gyakorlatban is alkalmazni. Emellett nagyon szeretek a természetben kirándulni.