Amit a James Webb csillagközi űrtávcsőről tudni kell

December 22-én áll majd pályára a Hubble utódjaként, egy Ariane–5 hordozórakétával, Francia Guyanából a tervek szerint.
 

A projekt a NASA vezetésével, az európai ESA és a kanadai CSA űrügynökségek részvételével megvalósuló közös fejlesztés. Névadója, James Webb (1906–1992), a NASA történetének második főigazgatója, akinek meghatározó szerepe volt az Apollo-holdprogramban, és abban, hogy az amerikai űrhivatal fontos alaptevékenységévé tette a tudományos kutatást.

Százszor érzékenyebb a Hubble-nél

Ahogy a Hubble esetében is igaz volt, a James Webb-űrtávcső (JWST) 

a csillagászat szinte minden területén korszakalkotó felfedezéseket ígér.

A NASA valaha épített legnagyobb és legérzékenyebb optikai űrtávcsövével, amely az elektromágneses sugárzás infravörös tartományában működik majd, kozmikus eredetünk nagy kérdéseire keresik a választ a kutatók: az Univerzum történetének régmúltját szeretnék feltérképezni, az ősrobbanást követő fejlődési szakaszokat. Vizsgálni fogják még a közelebbi csillagok, és a körülöttük levő bolygórendszerek kialakulását, valamint az élet hordozására alkalmas exobolygókat is.

Most vasárnap, december 12-én a Svábhegyi Csillagvizsgáló egész estés online programmal készül a távcsőről, 22-én egyedülálló módon a felbocsátást is közvetítik majd élőben.

A JWST egy nagy teljesítményű európai Ariane–5 rakétával indul a Kourou űrközpontból, Francia Guyanából, az Atlanti-óceán partjának közeléből.

Nem Föld körüli pályán működik majd, mint a Hubble, hanem a Nap és a Föld alkotta rendszer egyik Lagrange-pontjának a környezetében.

Ez a Földtől mintegy másfél millió kilométer távolságban található régió amiatt különleges, hogy az itt elhelyezett űreszközök a Földdel együtt, azzal egyfajta „kötelékben repülve” a Földhöz hasonlóan 1 év alatt kerülik meg a Napot. Eközben megoldható, hogy JWST távcsövét ne zavarja sem a Nap, sem a Föld fénye. Miközben az űrtávcső kifelé néz a Naprendszerből, addig a beszűrődő fénytől és a felmelegedéstől egy öt rétegből álló, hatalmas (teniszpályáéval vetekedő méretű) árnyékoló ernyő védi a hátsó, vagyis a Nap felőli oldalán.

Az űrtávcső főtükre 18 hatszögletű szegmensből áll, kinyitott állapotában egy 6,5 m átmérőjű paraboloid mozaiktükör. A berilliumból készített, vékonyan aranyozott szegmensek egyenként 20 kg tömegűek és 1,32 m átmérőjűek. Maga a teljes űrtávcső starttömege a feltöltött üzemanyag-tartályokkal és a rakétához csatlakozó adapterrel együtt nem kevesebb mint 6,2 tonna.

Magyar csillagászok is végezhetnek majd méréseket

Az űrtávcső értékes kutatási idejére a világ csillagászai pályázatok útján szerezhetnek jogosultságot. Jó hír, hogy az Európai Űrügynökség tagországaiban – így Magyarországon – dolgozó kutatók a rendelkezésre álló összes távcsőidő legalább 15%-át kaphatják meg, az ESA-nak a projekthez adott hozzájárulásáért cserébe.

Így vizsgálják majd az űrtávcsővel az EX Lupi nevű fiatal csillag kitöréseinek a csillag körüli korongra kifejtett hatását Ábrahám Péter és más kutatók a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontból.

Borítóképünkön a James Webb-űrtávcső