2022.01.17. 06:15
Az állatfajok kihalása a növények fennmaradását is kockára teszi
Összehasonlították a mai állapotot azzal, hogy milyen lett volna a helyzet az emberi tevékenység okozta kihalások és élőhelycsökkenés nélkül.
A Science tudományos lap új számában megjelent tanulmány szerint a magokat szétszóró emlős- és madárfajok számának csökkenése árt a növények alkalmazkodó képességének is.
Nemcsak a fajt magát veszítjük el egy-egy madár vagy emlősfaj kihalásakor, hanem velük együtt fontos ökológiai funkciójukat, a növényi magvak szétszórását is – mondta el Evan Fricke, a tanulmány szerzője, a Rice Egyetem kutatója.
A növényi magvakat terjesztő állatfajok számának csökkenése a növényeknek azt a képességét károsítja, amellyel a melegedő hőmérséklet elől megfelelőbb környezetbe kerülhetnének. A tanulmány az első, amely globális becslést készített a jelenség méreteiről. A kutatók szerint az állatok terjesztette magvú növények az állatfajok kihalása miatt mostanra 60 százalékkal kevesebb eséllyel tartanak lépést a felmelegedéssel.
A klímaváltozás az egész világon megváltoztatja az ökoszisztémákat, ami azt jelenti, hogy az a környezet, amely ma megfelelő egy fafajnak, a következő évtizedekben már barátságtalan lesz vele szemben.
A csapadékosabb és megfelelőbb hőmérsékletű régiókban megélne a növény, de ahhoz, hogy oda eljusson, még mag korában kell megtennie az utat. Az összes növény mintegy fele magjait állatokkal hordatja szét, amelyek megeszik a gyümölcsöt vagy a termést. Más növények csak a szélre hagyatkoznak. Az amerikai és dán kutatócsoport állati tulajdonságokról szóló tanulmányok ezreinek adatait, valamit a gépi tanulást használta, hogy elkészítse a magterjesztő emlősök és madarak világtérképét.
Összehasonlították a mai állapotot azzal, hogy milyen lett volna a helyzet az emberi tevékenység okozta kihalások és élőhelycsökkenés nélkül.
Olyan részleteket is kidolgoztak, hogy melyik állat milyen növény termését eszi, és milyen messzire juthat a mag az anyanövénytől. Gépi tanulással töltötték ki a hézagokat, amelyek egyes kevésbé kutatott fajok esetében keletkeztek. Arra a meglepő eredményre jutottak, hogy a magterjesztés csökkenése különösen súlyos volt Észak-Amerika, Európa, Dél-Amerika és Ausztrália mérsékelt övi területein, noha ezek kevés fajt veszítettek el.
A veszteség kisebb volt Dél-Amerika, Afrika és Délkelet-Ázsia trópusi régióiban, de felgyorsulna itt is, ha a több jellemző állatfaj, köztük az elefánt kihalna.
Borítóképünk illusztráció