2022.03.25. 11:30
Így mentik meg hazánkban a díszes tarkalepkéket
Március két hétvégéjén lelkes önkéntesekkel a Peszéri-erdő olyan részein ültettek fákat és cserjéket a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai, ahol a gépi ültetés nem lett volna kivitelezhető, hogy erdészeti járművekkel ne tegyenek kárt az értékes erdei aljnövényzetben – írja a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság honlapján.
50 nyírfa, 200 nyárfa (hazai nyárfajok), 30 kocsányos tölgy és 300 fagyal került ki ily módon az erdőbe.
A fagyalcsoportok ültetésével ökológiai folyosókat hoztak létre a díszes tarkalepke számára. Ez a szép lepkefaj Európa több országából kipusztul már. Idehaza még vannak stabil állományai, a Duna-Tisza közén a Peszéri-erdőben él a legjelentősebb populációja.
A díszes tarkalepke egy specializálódott faj, kizárólag fagyalra (vagy alacsony kőrisfákra) petézik, a fagyal egyben a legfontosabb nektárforrás a táplálkozó imágók (kifejlett lepkék) számára. Azért ültettek egymástól nem túl távol eső fagyalcsoportokat, mert ezek a táplálkozó- és petézőhelyek ökológiai folyosókat hoznak létre. Így nem csak új élőhelyeket teremtettek a lepkéknek, hanem kapcsolódási pontokat is az egymástól elszigetelt állományok számára.
A faültetés mellett galagonyabokrok eltávolítására is szükség volt. Egy 30 hektáros területet a korábbi, nem természetvédelmi célú beavatkozások következtében szinte teljesen benőtt a galagonya, nem engedve teret egy pusztai tölgyes fennmaradásának.
Azért, hogy ezt az európai szinten már csak rendkívül kis foltokban megmaradt élőhelytípust megőrizzék, ki kell vágniuk a galagonyákat, itt helyükbe tölgyeket és lágyszárú növényeket ültetnek. Akik ott voltak, láthatták, mekkora munka a bokrok eltávolítása.
De megéri ezt az energiát belefektetni, mert ha gépekkel végeznék ugyanezt, nagy kárt tennének a talajban, illetve a területen most is megtalálható értékes élővilágban. A területen a munka most éppen csak elkezdődött, a következő ültetési szezonban folytatni fogják.
A díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) a jó természetességű, fajgazdag keményfás ligeterdők szegélyeihez kötődő lepkefaj. Széles elterjedési területű, eurázsiai faunaelem; európai állományai jelentősen megfogyatkoztak, számos országból már teljesen kipusztult. A Duna-Tisza közén napjainkra már csak néhány populációja maradt fent.
A kifejlett lepke könnyen felismerhető: szárnyai elülső oldalán sötétbarna vagy fekete és narancsvörös mintázatot látunk, a hátsó szárnyainak peremén, a vörös foltsorban nincsenek fekete pontok, a szárnyak hátsó oldalán halvány, kén- vagy narancssárga minta látható.
Összetett fejlődésmenetű faj: a május-júniusi rajzás során a nőstény a magyar kőrisre vagy fagyalra petézik, a hernyófészket a hernyók nyár közepe fele hagyják el, és lágyszárú növényeken, pl. veronikákon táplálkoznak. Hernyó állapotban telel át.
A díszes tarkalepkét több veszélyeztető tényező fenyegeti, amelyek közül a legjelentőseb az intenzív erdőgazdálkodás során a cserjés erdőszegélyek felszámolása, illetve élőhelyeinek a csökkenő talajvíz-szint miatti leszáradása, átalakulása.
A díszes tarkalepke hazánkban természetvédelmi oltalom alatt álló, vörös listás faj; egy példány eszmei értéke 50.000 forint. Az Európai Unióban közösségi jelentőségű állatfajnak minősül, így a Natura 2000 hálózat területeinek kijelölésének alapjául szolgál.
(Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park)
Borítókép: díszes tarkalepke (Ola Jennersten / TT NEWS AGENCY / TT News Agency via AFP)