Szülőföldjükön boldogulnak elhívatott kárpátaljai fiatalok (videó)

Ők mind tenni is akarnak a megmaradásért – tudhatták meg a köztévé Kárpát-medence című műsora legutóbbi adásának nézői.

A mezőkaszonyi Váradi Sándor fotográfus épp a legutóbb készített fotóit szerkeszti. A kárpátaljai fiatalember 6 éve foglalkozik esküvői fotózással, tehetségét több anyaországi versenyen díjazták már, ennek köszönhetően egyre több helyi és külföldi megkeresést kap. Mint mondja: kezdetben sokan le akarták beszélni a fotózásról, azzal érvelve, hogy Kárpátalján ebből nem lehet megélni. Sándor azonban mégis kitartott választott szakmája mellett.

– Úgy kezdtem, mint sokan: virágokat fotóztam az udvaron, madarakat, pókokat. Próbálgattam, hogy mit lehet kihozni a gépből. Ma már nagyon jó barátaim az a páros, akik először felkértek arra, hogy fotózzam le az esküvőjüket. Így indult el a pályám – emlékezett Váradi Sándor.

Sándort az első sikeres munkái után egyre több fiatal pár kérte fel arra, hogy örökítse meg számukra életük legszebb napját. A fiatalember, ha teheti, kilátogat a Somi domb tetejére, ahonnan rálátás nyílik a környező beregi falvakra, hisz Kárpátalja vidékeit is előszeretettel fotózza. Büszke arra, hogy a fényképezést autodidakta módon sajátította el, és hogy egy anyaországi pályázaton is díjazták munkáját.

– Ez a díj a MAEF, a Magyar Esküvőfotósok díja. Az én képem lett az év esküvőfotója Magyarországon, még márciusban készítettem Dániában – mondta a fiatal fotós.

Sándor azon fiatalok közé tartozik, akik szerencsét próbáltak külföldön is. Azonban hamar rájött arra, hogy igazán otthon, csakis Kárpátalján érzi magát.

– Nagyon szeretném, hogyha előbb-utóbb sokan úgy gondolnák, hogy vissza kell jönni és csináljunk együtt valamit. Minél többen megyünk el, annál kevesebb esélye lesz azoknak, akik itt maradtak csinálni valamit. Úgy gondolom egységben az erő, nemzetként kell gondolkodnunk, nem pedig egyénenként és fel kell virágoztatnunk Kárpátalját – jelentette ki Váradi Sándor.

Egy másik fiatal művésszel Csapon találkozott a műsor stábja. Andrejcsik Boglárka koreográfus már gyerekkorában elhatározta, hogy nem csak hobbi szinten szeretne foglalkozni a tánccal, ezért felvételizett az Ungvári Közművelődési és Kulturális Kollégiumba. Negyedik évfolyamos hallgató volt, mikor elhivatottságát és tehetségét látván felajánlották neki, hogy eltölthet egy évet Kínában és kipróbálhatja magát egy profi színházi csapatban.

– Nagyon örülök neki, hogy egy évet ott tölthettem, hisz rendkívül sokat fejlődtem szakmailag és személyiségemben is – kezdte Andrejcsik Boglárka.

Bár Boginak felajánlották, hogy maradjon Kínában vagy próbáljon szerencsét máshol külföldön, ő mégis úgy döntött, hogy szülővárosában, Csapon, a helyi magyar iskolában helyezkedik el. Számára ez jelenti a boldogságot.

– Több a modern tánc, mint a néptánc, nagyobb is rá az igény, viszont a néptáncot sem hanyagoljuk el, hiszen nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek tanulják és ismerjék meg a magyar néptáncot is – mutatott rá a fiatal koreográfus.

Boglárka szerint bátrak azok, akik Kárpátalján maradnak. A helyzet sosem könnyű, hisz az alacsony bérek, a nehéz életkörülmények, illetve a kisebbségi jogok csorbítása érezhető a mindennapokban. Számára mégis az a legfontosabb, hogy továbbadja azt a tudást és a kultúra iránti szeretetet, amit ő is kapott tanáraitól.

– Kárpátalja a szülőhazám, szeretek itthon lenni, szeretem a körülöttem lévő embereket, szeretem a munkámat, a gyerekeket. Úgy érzem, itthon van rám szükség, a gyerekek hálája mindenért kárpótol – összegezte Andrejcsik Boglárka.

Amíg vannak Boglárkához és Sándorhoz hasonló kárpátaljai fiatalok, addig nincs minden veszve. Kárpátalján sokan ma is úgy tartják, hogy nem véletlenül születtek oda, ahova, hiszen a Jóisten itt bízott rájuk feladatot. A kárpátaljai magyarság szülőföldhöz való ragaszkodása manapság is egyedülálló, és generációk óta, a legnehezebb időkben is megállja a helyét.

Borító és szövegközi képek: videóból kivágott fotók