Ilyen volt a spanyol-francia elődöntő a helyszínen – videóval

Nyilvánvalóan túlzás, de szerintem akkor eldőlt, hogy a franciák kikapnak, amikor kiderült, hogy Münchenben csapnak össze a fináléért. A bajor főváros főterén, a Marienplatzon ugyanis van egy szobor, a Mariensäule. És a történetben nem is Szűz Mária az érdekes, hanem az alkotás négy sarkában lévő négy puttó – mondhatni angyal –, akik megküzdenek az eretnekséget jelképző kígyóval, az éhínséget szimbolizáló sárkánnyal, a háborúra utaló oroszlánnal, valamint a dögvészt jelképező, kakasra hajazó fenevaddal. És nem túl nagy kihívás megtalálni a párhuzamot a közismerten istenfélő spanyolok és a franciák, vagyis a gall kakasok között.

Spanyolok és franciák foglalták el a Marienplatzot az elődöntőre készülve

A Marienplatz egyébként gyönyörű, ámulatba ejtő. Durva, hogy két városházával is rendelkezik München: egy régivel, egy 15. századival – de korábban is volt ilyen célokat szolgáló épület, csak az leégett –, illetve egy újjal, amelyet 1867 és 1909 között építettek, tehát azért az is 100-150 éves. Innen nem messze található a Szent Péter templom, amelynek 91 méter magas tornyából – ahova nagyjából 270 lépcső vezet – pár perc alatt, egy körbejárás során felfedezhető egész München. Látható a híres Frauenkirche, az angolkert – ami messziről úgy tűnik, mint egy erdő a város közepén –, az olimpiai park, illetve persze az Allianz Arena is felsejlik a messzeségben.

Mire kedd délelőtt, egy-másfél óra leforgása alatt körbejártuk a Marienplatzot és környékét, az addig feltűnően üres főtér tele lett emberekkel, szurkolókkal. Piros és kék mezbe öltözött spanyolok és franciák fedezték fel München belvárosát, közben pedig tévétársaságok riporterei faggatták őket, hogy mit várnak az elődöntőről. Nem mondtak semmi meglepőt, nyilvánvalóan az övéik továbbjutásában reménykedtek. A spanyolok és a franciák nemcsak a Marienplatzot töltötték meg, hanem az Olympiaparkban kialakított szurkolói zónát is – ez az a terület, ahol az 1972-es ötkarikás játékokat rendezték, és most sportcentrumként, szabadidős parkként szolgál.

Az elsők között értünk az Allianz Arenába

Bár az elődöntő csak 21 órakor kezdődött, a kapukat immár 18 órakor nyitották. Nem mi voltunk az elsők, de az elsők között érkeztünk a stadionhoz. Ahol persze sorok kígyóztak. Közben pedig 10 méterenként belebotlottunk egy-egy emberbe, aki vagy jegyet szeretett volna vásárolni vagy éppen eladni, és mindezt táblán jelezte – hogy aztán összehozta-e őket a sors, nem tudom. Érdemes volt időben érkezni, hiszen így a legnagyobb tömeget sikerült elkerülni, és egy mosolyért cserébe azt az ásványvizes palackot is sikerült bevinni, amit egyébként a szabályzat tiltott. Vélhetően sejtették, hogy nem mi és nem azzal fogunk dobálózni a szögletzászlóknál.

Hogy miért lehet szabadidős program egy futballmeccs, az bebizonyosodott az Allianz Arenában. Noha volt még két óra a kezdésig, nem unatkoztak egy pillanatig sem a szurkolók. Kvízjátékokkal várták őket – melyik játékos volt valaha Európa-bajnok, melyik válogatott jutott el legutóbb az elődöntőig –, híres játékosok híres találatait és védéseit idézték meg az óriáskivetítőkön, lemezlovas szolgáltatta a zenét. És miközben a francia keménymag már bent volt a stadionban, az egyik kapu mögött, folyamatosan énekelve, dobolva és zászlókat lengetve, azt vártuk, hogy mikor jönnek meg a spanyolok. És csak vártuk őket. Spanyolok jöttek, ám keménymagot nem hoztak.

Tele volt német szurkolókkal is a stadion

A franciák bemelegítését üdvrivalgás fogadta, a spanyolokét leginkább pfujolás, a francia himnusz alatt zengett a stadion, a spanyol alatt csak a zene szólt. Ha a két szurkolótábor alapján hirdették volna ki a találkozó győztesét, egyértelműen a franciák nyertek volna. A meccsre több mint 60 ezren, a francia és spanyol szurkolók mellett leginkább – a mezek alapján – a németek voltak kíváncsiak, tele volt Kroosokkal, Müllerekkel, Musialákkal a lelátó. És persze sokan voltak a németeken kívül is az olyanok, akiknek talán teljesen mindegy volt, hogy melyik válogatott jut a döntőbe. A legjobb egy svájci mezt viselő lány volt, aki arcának egyik oldalára francia, a másikra spanyol zászlót festett.

Bár az Allianz Arena egyik legfelső részében, az utolsó előtti előtti sorban foglaltunk helyet, a találkozó minden mozzanatát tökéletesen nyomon tudtuk követni – már ha éppen előttünk nem mászkált volna mindig valaki a büfébe és onnan vissza –, és felismerhetők voltak a játékosok is, Mbappétól Lamine Yamalig. A spanyol Cucurellát nem kihívás felismerni, de amúgy is tudni lehetett, hogy nála van a labda, mivel a stadion fele pfujolt. Vélhetően az aréna felét elfoglaló német szurkolók nem felejtették el, hogy a negyeddöntőben, a spanyol-német találkozón, 1-1-nél kézzel ért a tizenhatoson belül a labdához, ám a játékvezető nem ítélt büntetőt.

Négyszer robbant fel az Allianz Arena egy este alatt

A stadion négy alkalommal robbant fel. Először akkor, amikor a franciák megszerezték a vezetést, másodszor akkor, amikor Lamine Yamal egy hatalmas góllal egyenlített, harmadszor akkor, amikor Dani Olmo lövése Koundéról bepattant. Negyedszer pedig akkor, amikor a játékvezető lefújta a találkozót, és eldőlt, hogy a spanyolok utazhatnak Berlinbe, a vasárnapi fináléra, a franciák pedig haza. Az első félidő szerintem az idei Európa-bajnokság legjobb első felvonása volt – annyira pörögtek az események, hogy egyszer csak azt vettem észre, már a 43. percben járunk –, és azért a második etap is tartogatott bőven izgalmakat, a helyszínen legalábbis biztosan. 

Leginkább az tetszett, hogy a találkozó után szépen, egymás mellett el tudták hagyni a stadiont a spanyolok és a franciák, senki sem kereste a bajt, azt, hogy miként tudná csipkedni a másikat. Akkor sem tört ki balhé, amikor rengeteg ember összezsúfolódott a metróra a várva, az, hogy ez így alakult, persze a helyzetet teljesen kezelő rendőrségnek is volt köszönhető. A metróban pedig az arénához képest fordult a kocka: megjött a spanyolok kedve a szurkoláshoz. Szólt a „Que viva España”, meg a „Yo soy español, español, español”, éltették Cucurellát. A franciák pedig csendben vonultak, legfeljebb zászlókat lengettek, szótlanul ültek és álltak a szerelvényekben.