Teljesen kimerült Lukács Sándor

Teljes pihenőt rendelt magának nyárra a Kossuth-díjas művész. Lukács Sándor, a Vígszínház oszlopos tagja ugyan soha nem panaszkodott arra, hogy a rengeteg fellépés miatt elfárad a szezon végére, most mégis beismerte, kemény hónapokat tudhat maga mögött. Öt premier is dúsította az amúgy sem unalmas évadot, szinte na­ponta színpadon állt, beutazta az országot, összeadni sem tudja, hány kilométert autózott a vidéki fellépésekre.

„Életem a színház, a színészet, de bevallom, már alig várom, hogy véget érjen számomra az évad – nyilatkozta a Borsnak. – Még a héten játszom a Pesti Színházban, aztán leteszem a lantot, másfél hónapig biztosan nem színészkedek. Pihenni fogok. Ha volna centim, már vágnám, számolnám, hányat kell még aludnom a vakációig.”

Lukács Sándor elárulta, hogy lassan már csomagolni kezd, ugyanis ki nem hagyná azt a két hetet, amelyet a spanyolországi Marbellán tölt majd feleségével és egy baráti há­zaspárral.

„Imádom Andalúziát, nem véletlenül me­gyünk már nem először vissza a gyönyörű tengerparti városba – lelkendezett a művész. – Már tudom, hol fogunk belakmározni a tenger gyümölcseiből, a rákokból, ha­lakból, kalamárikból, vagy ép­pen hol készítik a legjobb sáfrányos paellát és melyik kocsmában kortyolgatunk el néhány pohárka könnyű spanyol bort.”

Pihen és kirándul a társaság, igaz, semmi sem lesz kötelező. De ha kedvük tartja, elruccannak Gibraltárba, hogy a szemtelen majmokkal megvívják a csatájukat, miközben jókat mulatnak a szőrös tolvajok ügyes próbálkozásain.

„Sajnos a két hét biztosan gyorsan eltelik, de nem esem kétségbe, ugyanis egy rövid szusszanás után irány a Balaton. Megígértem a feleségemnek, hogy Edericsen tényleg csak pihenni fogunk, sok lesz a láblógatás, a napozás, egyszóval a semmittevés. Igaz, azt elhallgattam, hogy a teniszütőm és a szerelésem bekerül a csomagtartóba, mert sport nélkül nem bírom sokáig.”

Lukács Sándor be­vallotta, a szabadság vége felé biztosan – mint minden nyáron – már alig várja, hogy újra bemenjen a színházba, találkozzon a kollégákkal és elmondja nekik, jö­vőre Egyiptomba utaz­na, látni akarja a piramisokat, Luxort vagy ép­pen a karnaki templomot.