Máté Péter: a hazai táj láttán megdobban az ember szíve

Máté Péter, az izlandi zeneakadémia egyik alapítója, a hangszeres tanszék vezetője és zongoraprofesszora, a reykjavíki konzervatórium zongora- és kamarazene-tanára, a közelmúltban hazalátogatott, és Pelsőcön koncertezett. A hangverseny után a Magyar 7 beszélgetett a művésszel, aki elmesélte, hogy a kassai konzervatóriumban érettségizett, majd a prágai zeneakadémián folytatta tanulmányait. A művész 1988-tól Kassán kezdett tanítani, majd 1990-ben feleségével és akkor egyéves fiával úgy döntöttek, hogy egy-két évre Izlandra költöznek. A rövidebbre tervezett távollét végül hosszúra nyúlt: az átmeneti idő 28 év lett.

A Magyar 7 cikke összefoglalja, hogy Máté Péter az elmúlt 18 évben a reykjavíki konzervatórium zongora- és kamarazene-tanáraként tevékenykedik, emellett az izlandi zeneakadémia hangszeres tanszékének vezetője és zongoraprofesszora. Mint megjegyezte, manapság sajnos kevesebb ideje marad a koncertezésre.

„Nagyon lefoglal, hogy a tanszékvezetői dolgokkal foglalkozom. Kevés idő jut a gyakorlásra, de azért évi 5-10 koncertet még eljátszom, rövid szólót, néha énekeseket, kórusokat kísérek. Most már főleg tanítás és szervezés a feladatom” – magyarázta a zongoraművész, hozzátéve, hogy mindemellett gyakran utazik vendégtanárként különböző főiskolákra.

Európa csaknem minden országában adott már koncertet, és számos díjat is nyert.

Fellépett többek között Hollandiában, Franciaországban, Németországban, Dániában, Bulgáriában, de járt az Egyesült Államokban, San Franciscóban, Chicagóban, Bostonban, illetve Kanadában is, Torontóban.

„Néha szólót, néha kamarazenét játszom. Egy zongoristának sok mindent kell csinálnia, úgyhogy sokfelé megfordultam” – idézte fel.

A költözés miatt Máté Péter évekig nem játszott a szülőföldjén, mint mondta: „csak ha véletlenül hazakerültem látogatóba. Adtam koncertet a rozsnyói zeneiskolában – ahol felnőttem –, vagy felléptem Pelsőcön egy-két alkalommal, de különben Csehszlovákiában nem koncerteztem. Még most is a régi nevén mondom, mert én Csehszlovákiából indultam” – fűzte hozzá.

Ugyanakkor hangsúlyozta, a kapcsolat a hazaiakkal nem szakadt meg. Példaként említette, hogy nemrég, közel 30 év után, együtt zenélhetett egy barátjával, korábbi katonatársával, Eugen Prochác csellóművésszel, a pozsonyi zeneakadémia tanárával. „Két koncertet adtunk. Eljött Reykjavíkba, illetve Norvégiában, Oslóban játszottunk. Néha azért így felelevenedik egy-egy kapcsolat” – mesélte.

A lap kérdésére, miszerint nem hiányzik-e neki Gömör, a gömöri táj, a gömöri emberek, Máté Péter elmondta, a honvágy nem múlik el.

„Akármeddig is él az ember külföldön, mindig megdobban a szíve, ha a hazai tájat látja, de az is elég, ha csak gondol rá”

– fogalmazott.

Azt is elmesélte, hogy Izlandon nagyon más az élet. „Egyrészt más az éghajlat, hisz sokkal közelebb van a sarkkör, én 8 fokból jöttem Reykjavíkból ide, a 28 fokba. Olyan is szokott lenni, hogy itt 30 van, ott meg 3. De összességében jó ott az élet. Egy pici népről van szó, hiszen egész Izland mindössze 330 ezer lelket számlál. Az emberek nagyon kedvesek, emberszeretőek, segítőkészek, s szeretik az országukat, a kultúrájukat.”

Végezetül a zongoraművész egy könnyedebb témáról is szót ejtett. Mint mondta, nem túlzóak azok a sajtóbeszámolók, amelyek szerint az oroszországi labdarúgó-világbajnokság miatt Izland futball-lázban égett.

Esküvőket, temetéseket halasztottak el, hogy nézhessék a meccseket.

Sokan el sem tudják képzelni, milyen az, amikor egy ilyen kis népnek először sikerül kijutni egy világbajnokságra.

„Az izlandiak imádják a sportokat, főleg a focit és a kézilabdát. Nagyon tudnak örülni és drukkolni is. Ha jól hallottam, 35 ezren készültek a moszkvai meccsre Argentína ellen, csak nem kaptak jegyet – hozzátéve, hogy a világ már a két évvel ezelőtti Európa-bajnokságról is ismeri az izlandi szurkolást, tapsolást, őrjöngést. Most is hasonló volt a helyzet” – mesélte Máté Péter.

„Tudják, hogy ez egy olyan esemény, amely lehet, hogy a következő ötven-száz évben nem ismétlődik meg. Tehát meg kell ünnepelni. A házasodók tudják, hogy a lagzis nép fele úgyis a meccset követné az interneten, nem lenne ott szórakozás, mindenki a telefonját nézné. Lagzit könnyebb elhalasztani, világbajnokságra Izland egyelőre csak egyszer jutott ki.”

Borítókép forrása: Magyar 7 / ma7.sk