Lóvá tenni a patást

2018.12.15. 06:58

Pataki Tamás: törjünk ki az ördögi körből!

Napvilágot látott az utóbbi évek egyik legfontosabb magyar regénye. Már a címe is parádés: Murokffyban vérré válik az abszint és lóvá teszi az ördögöt.

Fotó: Bach Máté

Murokffy ötletgazdája egy szemtelenül fiatal erdélyi származású író, Pataki Tamás, aki első könyvében egyszeriben új stílust teremtett a magyar irodalmi palettán. A régies, ám nagyon is eredeti nyelvezet mellett Pataki szakított minden dogmával. Főhőse is egy valódi, életerős magyar férfi, aki imádja a nőket, s akivel nem lehet ám csak úgy packázni. Pataki Tamással a Vasárnap Reggel készített interjút, a beszélgetést teljes terjedelmében közöljük.

Ha regénye főhősének, Murokffynak lenne névjegye, mi szerepelne rajta?

Valószínűleg az, hogy kalandor, világ- és hazafi.

Ki inspirálta e karakter megformálását? Gyanítom, saját maga is ott lakozik Murokffyban.

Meg akartam teremteni a saját hősömet, amit persze magamról is mintáztam, de vannak Murokffyban darabkák a hozzám közelálló magyar irodalmi alakokból, így Krúdy Gyula Szindbádjából is. De nem akartam utánozni őket,

csak szerettem volna egy 21. századi férfi példaképet teremteni, miközben a történet a múlt század elején játszódik, a legkedveltebb történelmi korszakomban.

A Monarchia hangulatát sikeresen be is csempészte a sorok közé, hiszen végzettségét tekintve történész.

A Monarchia ideje azért is különösen érdekes, mert bár időben nagyon közel áll a jelenünkhöz, ám mégis az az érzésünk lehet, mintha ötszáz év telt el volna azóta. A századforduló után nem sokkal felbomlott az ország, és az itt lakozott szellemi egység is megbomlott.

Ezt orvosolhatná egy olyan férfitípus, mint Murokffy, aki a Kárpát-medence minden zugát ismeri?

A férfiak legyenek férfiasak, a nők legyenek nőiesek, és akkor minden működni fog. Mert a baj az, hogy már ez is felbomlott. Egy olyan korban élünk, ahol minden korábbi rend felbomlott. A regényben ott a férfi-nő viszony is, persze Murokffyról tudni kell, hogy nagy nőcsábász, aki sorra hódítja a szebbik nem képviselőit. Mondták is rá, hogy ő csak egy irodalmi macsó, de valójában a női nem legnagyobb rajongója. Ha például abszintot szeretne inni, azt csak úgy teheti, ha azt egy nő köldökéből issza.

Válságban van a férfinem?

Nyugatra szakadt ismerőseim mesélik, hogy arrafelé már nem mernek hozzászólni a nőkhöz, nehogy zaklatásnak tűnjön. Már-már a nők udvarolnak a férfiaknak, ami abszurd.

Milyen erényei vannak még Murokffynak?

Egy olyan karaktert akartam teremteni, ami mindenen felül tud kerekedni. A regény ezért sem egy hagyományos típusú történet, műfaját tekintve pikareszk. Murokffy egy metafora, metaforája mindennek, amit ez az életerős, optimista alak képvisel.

Azt a régi magyar derűlátó világot próbálom megjeleníteni rajta keresztül, ami valóban létezett.

Ha körülnézünk a kortárs irodalomban, nem találunk ilyen típusú alakokat, csak önmarcangoló, kallódó, Magyarországot elhagyni akaró, gyökértelen, szerencsétlenkedő típusokat. E könyv reakció minderre, hogy nem mindenki ilyen: vannak még férfiak, akik nem hagyják magukat. A fiatalokhoz is szeretnék szólni, hogy legyenek ugyanilyen tetterősek, optimisták, mint Murokffy, legyenek világnézetükben is pozitívak, hogy ne az ország szidása legyen az alaphangulatuk.

A mű a magyar virtus regénye is. Ezt az erényt, bizonyos kulturális körök még mindig megpróbálják elnyomni. Jól érzem, hogy Murokffy nem csak az ördögöt teszi lóvá, hanem ezeknek, a már-már magyarellenes hangokat megütő irodalmi tótumfaktumoknak is beint?

Jól érzi, ők az ördögök. Nem véletlenül ijesztgeti a patás a regény végén Murokffyt Kun Bélával. Ezek az ördögök nagyjából az ő szellemi leszármazottai. A magyar irodalomban van egyfajta csőlátás, amibe nem fér bele a könyvem. Nem tudnak mit kezdeni vele, mert annyira eltér a nemzedékem hangjától. Sokan közülük azt sem értik, hogyan lehetett egyáltalán kiadni.

A sajátosan régies, kifinomult nyelvezet miatt is stílusteremtő a könyv. Mi kellett ahhoz, hogy ezt használva tudjon alkotni egy huszonéves író?

Sok bor.

Ennyi lenne a titok?

A szavak rajongója vagyok. Szeretem a régi különleges magyar szavakat, és ezeket használom is. Mindemellett Mikszáth és Krúdy műveinek szeretete is közrejátszott a játékos magyar nyelvezet kialakításában.

Ön szerint szegényedik a mai magyar nyelv?

Sajnos igen, mert volt egy nyelvi Trianonunk is, amikor a tájszavak kivesztek a velük szemben táplált furcsa ellenérzés miatt.

Ezért örülnék, ha a köztévé híradója például úgy működne, hogy hetente más és más tájegységből érkezett hírolvasókat használna. Egyszer egy székely, másik alkalommal egy palóc, utána egy hajdúsági, vagy egy tolnai olvasná nekünk az anyagokat. Ugyanis a tévé is közrejátszott abban, hogy lebutított nyelven kezdtünk el beszélni, tele germanizmusokkal – amelyeket Murokffy is igencsak utál. Persze nem a tájszavakon van a hangsúly, hanem hogy a régieket élesszék újra. Nem mindegy, hogyan beszélünk a mindennapokban. Már az irodalmi nyelv is túl szlenges, ami zavaró.

Vagyis még tovább sérülhet a nyelv?

Igen, és ha nem vigyázunk, csak az „alap” magyar marad, egy lefejezett nyelv. Ez ellen is szól a könyvem, ami szememben épp emiatt egy reakciós regény, egy ellenregény, ami viszont pozitív példákkal is előáll.

Fotó: Facebook

A régi szólásokkal sem fukarkodik Murokffy kalandjai során.

Makkai Ádám nyelvész mondta, hogy akkor ismersz egy nyelvet igazán, ha annak ismered a szólásait is. Vissza kell térjünk a nyelvi gyökerekhez, mert sokkal izgalmasabb lesz úgy még beszélgetni a mindennapokban is.

Mily reakciókkal szembesült a könyv nyári megjelenése óta?

Mint jeleztem, az irodalom egyik fele tudomást sem vesz a megjelenéséről. A másik vonalnak viszont épp a frissessége miatt szeretik. És ami különösen fontos: nagyon tetszik a nőknek, mert mint kiderült, Murokffyt igazi férfinek tartják. Ezek szerint nem a szerencsétlenkedőkre vágynak, amelyek a csapból is folynak. Lényegében azzal van a baj, hogy létezik egy hálózatrendszer az irodalomban, mint minden művészeti ágban, egy klikk, amely bebetonozták ide magát 1945 után, és újra is termelődött. Ők irodalmi diktátorok, mégis azt hirdetik, hogy minden művet csak a művészeti értéke szerint kell megítélni. Közben pedig, ha jól megnézzük, kiket magasztalnak, kiderül, hogy nem erről van szó.

Azok a szerzők, akik nem úgy gondolkodnak a világról, mint ők, nem kapnak teret.

Gondolkozott azon, hogy a történet a filmvásznon is megállná a helyét?

Igen, és tudok is hozzá rendezőt, csak ő sajnos Hollywoodban lakik, és nem ismer engem. A Grand Budapest Hotel rendezője, Wes Anderson biztos jó filmet forgatna belőle. Innen is ajánlom magam neki, és Hollywoodnak.

Borítókép: Pataki Tamás. Forrás: Origo / Bach Máté

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!