A Misi mókus írójára emlékeztek

A Nemzeti Örökség Intézete számos kezdeményezésével arra törekszik, hogy elhunyt nagyjaink emléke fennmaradjon, s feladatának tekinti íróink, költőink emlékének megőrzését – hangsúlyozta Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója a megemlékezésen.

Mint mondta, nem véletlenül szervezik már sokadik megemlékezésüket a Petőfi Irodalmi Múzeummal (PIM), régóta dolgoznak együtt azon, hogy íróink, költőink emléke fennmaradjon, és ezt idén január óta együttműködési megállapodás keretében teszik.

Fogarasi Katalin kitért arra is, hogy a Fiumei úti sírkertben, ahol számos költőnk és írónk nyerte el végső nyugalmát, a Nemzeti Örökség Intézete olvasósarkot alakít ki, amely az 50 éve elhunyt Tersánszky Józsi Jenő könyveivel indul. Kiemelte, hogy íróink és költőink emlékét úgy tudjuk leginkább életben tartani, ha műveiket újraolvassuk.

A főigazgató felidézte, hogy idén emlékeztek Ady Endrére és Kodolányi Jánosra, néhány éve megújult Berzsenyi Dániel nemzeti sírkertbe tartozó niklai síremléke, Farkasréten pedig a Magvető Könyvkiadó egyik alapítójának, Képes Gézának a síremléke. Ebben az évben pedig Radnóti Miklósról és Csáth Gézáról is megemlékeznek.

Demeter Szilárd, a PIM főigazgatója elmondta, hogy kétfajta írót ismer, az egyiket, aki bármilyen nagyság is volt életében, halála után két nappal elfelejtik, a másikat nem, s Tersánszky Józsi Jenő az utóbbiak közé tartozik. A főigazgató arról szólt, hogy Tersánszkyt az emberszeretetete különböztette meg a kortársaitól.

„Tersánszky Józsi Jenő most épp a Petőfi Irodalmi Múzeumban lakik, várja a jobb időket” – fogalmazott Demeter Szilárd, hozzátéve, hogy a PIM relikviatárában található Tersánszky tangóharmónikája, pánsípja, xilofonja, furulyái, gitárja, a fotótárban rengeteg fényképről néz vissza ránk a maga életigenlő derűjével.

A főigazgató emlékeztetett, hogy Tersánszkyt 1999-ben választották a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) posztumusz tagjává, műveinek közismert része, 28 kötet hozzáférhető és elolvasható a DIA honlapján.

Hozzátette: az életmű feldolgozását megnehezítette, hogy kánonon kívüli szerzőről lévén szó nem állt rendelkezésre tisztességes bibliográfia, még kötetbibliográfia szintjén sem. A Magvető Kiadó hetvenes-nyolcvanas években kiadott életműsorozata félbemaradt, a DIA munkatársai ezt kerekítették ki, de még sok lappangó szöveg vár felfedezésre.