Ha újrakezdhetné, orvos lenne a balett nagyasszonya

Uhrik Teodóra 8 évesen kezdte tanulmányait az Állami Balett Intézetben, azóta szolgálja a szakmát rendíthetetlen hittel és makacs kitartással. Táncolt, játszott, verselt, énekelt, jelmezt és díszletet tervezett, koreografált, tanított, könyvet írt, manapság a Pécsi Balettet igazgatja. Ha újrakezdhetné, a Kossuth-díjas, Liszt-díjas balettművész mégsem táncos, hanem orvos lenne: gyógyítani szeretne – írja a Kultúra.hu.

2020-ban lesz 60. éve annak, hogy Uhrik Teodóra professzionális szinten űzi a pályát. 17 évesen, 1960-ban szerződött a Pécsi Nemzeti Színházhoz, a Pécsi Baletthez. Úgy fogalmaz, tulajdonképpen azóta ebben a „kosárban” működik, mindenféle szerepekben.

Nyolcévesen már az Állami Balett Intézetben töltötte a mindennapjait, és még nem is volt érettségije, amikor kikerült onnan. Utólag, végzett táncosként érettségizett, munka közben.

Pályája elejére úgy emlékszik vissza, hogy kezdetben táncosként a koreográfus elképzeléseit kellett teljesítenie. Eck Imrénél (a Pécsi Balett alapító koreográfusa) aztán egészen mást kellett táncolnia, mint amit az intézetben tanult. „Számunkra addig ismeretlen csodákat” – mondja Uhrik Teodóra, hozzátéve, hogy a technika maradt, de emberről szóló darabok születtek.

„Az Operában akkoriban mesedarabok mentek, és mi voltunk az elsők, akik emberi kapcsolatok, társadalmi problémák bemutatásával foglalkoztunk. 25 év elteltével, a táncos pályafutásom végén táncpedagógusként működtem tovább, vezetője lettem a Pécsi Művészeti Szakközépiskola tánctagozatának, és igazgatóhelyettese az intézménynek. Így egy másik szerepbe kerültem. Imádtam tanítani, mert csodálatos élmény a tehetséget felfedezni. Egész embert kívánó munka volt, folyamatosan a gyerekek rendelkezésére álltam. Sok visszajelzést kaptam az igazságos szigoromról” – fogalmazott a művésznő, aki ezt követően alkalmazott koreográfusként 15 évig az ország majdnem összes színházában dolgozott.

Erről az időszakról úgy nyilatkozott, hogy sok élményben és sok kudarcban volt része. Azt is elárulta, hogy az iskolában jelmezt kellett terveznie, mert soha nem volt annyi pénz, hogy jelmeztervezőt vegyenek fel, így azt a szakmát is kitanulta.

Ezt követően színésznősködni kezdett, rengeteg prózai darabban játszott. Énekelt a Csókos asszonyban, mindenféle szerepet játszott, és közben folyamatosan tanított.

„Szűz jegyű vagyok, maximalista, tehát, soha nem voltam magammal elégedett. Aztán jött egy olyan szabály, hogy 70 felett nem lehet közalkalmazott pedagógusként működni, ezért el kellet válnom az iskolától. Rettenetes fájdalom volt. Maradtam óraadó, de milyen érdekes a lélek, hogy folyton beteg voltam, ami korábban sosem volt rám jellemző” – mesélte Uhrik Teodóra. – „Mindent kicsit túlzásba viszek, túlkompenzálom a dolgokat. Rájöttem, hogy ahol sas voltál, ott ne legyél veréb. Ahol vezettél egy tagozatot, oda ne menj be a saját régi irodádba a szőnyeg szélén ácsorogni és várni az utasításokat. Végül hagytam az egészet, és ma már nagyon ritkán járok be az iskolába. Imádtam, de el kellett fogadnom, hogy bizonyos utak megszűnnek.”

A balettművész ezután megírta a közép- és alapfokú táncoktatás modul könyveit, kuratóriumokban munkálkodott elnökségi tagként, pályázatok elbírálásában vett részt. Ezt követően jött a vaskoronás feladat:

a Pécsi Balett ügyvezető igazgatója lett. Úgy fogalmaz, ehhez szigorú elvárásokat kell támasztania, de emberinek is kell lennie, hiszen szinte anyja a táncosoknak.

Sokféle szerepben kipróbálta magát Uhrik Teodóra. Szerepelt a népszerű együttes, a 30Y videóklipjében is.

A balettművésznek két gyermeke van, Kamarás Iván, aki maga is a színházat választotta „otthonának” és Anna, aki tíz évvel követte bátyját a családban. Uhrik Teodóra úgy véli, fia azért is ment a színészi pályára, mert a színházban tologatta őt kisbabaként.

„Iván születésekor nem volt gyes, 6 hét szabadság állt rendelkezésre mindössze, utána vissza kellett állnom. Kénytelen voltam magammal vinni az újszülött fiamat az öltözőbe. Ráadásul tudtam, hogy aki éveket kihagy, annak a teste soha többet nem működik ugyanúgy, mint azelőtt. A szalagok, az inak a terhesség alatt megváltoznak, és minél később térsz vissza a mozgás világába, annál könnyebben jönnek a sérülések” – magyarázta az igazgató, aki keményen fogalmaz a balettművészi pályával kapcsolatban. – „Mindenedet elviszi. Ha erre koncentrálsz, semmi másra nem marad sem időd, sem energiád. Délelőtt tréning, próba, este előadás. A modern balett fizikálisan és mentálisan is annyira igénybe veszi a táncost, hogy nem tud mással foglalkozni. Eltelik 25 év, kilép a szakmából, és mit csinál? Mert közben semmi mást. Nincs ideje, hogy felkészüljön másra, amit nagyon nagy problémának tartok. A pályából kilépést, pályaváltást, amire akár sérülés esetén szükség lehet, mi itt Magyarországon nem tudjuk segíteni. Külföldön ez 40 éve működik.”

Uhrik Teodóra arról is beszélt, ha újrakezdené, akkor nem táncos lenne.

„Mindig is orvos szerettem volna lenni. Embereket szerettem volna gyógyítani” – hangsúlyozta.