Kiíratta magát a Piramis miatt a kondorosi énekes, Csoki

– Igaz, hogy a kondorosi iskolarádiónak köszönheti, hogy már 14 éve a Piramis énekese?
Valóban, ott hallottam 1975-ben egy bődületesen jó számot, amiről elsőre azt gondoltam, hogy külföldi az előadója. Hamar kiderült, hogy magyarul énekelnek, és ez volt a Piramis. Akkor kezdődött ez az őrületes szerelem.

– Úgy tudom, zenei alapokkal ugyan rendelkezett, eredetileg mégsem zenésznek készült. Mi változtatott ezen?
– A már említett dal, és az, hogy túl magasra nőttem. Mármint ahhoz, hogy zsoké legyek. Nagyon szerettem már gyermekkoromban is az állatokat, különösen a lovakat, ez a mai napig megmaradt. Édesapám zenész volt, miként a nagyapám is. Apám a Kondorosi Csárdában és a presszóban is zongorázott, énekelt, otthon pedig sokat gyakorolt. Mindez engem is a zene irányába terelt. A Piramis-szerelemről még annyit, mindig, amikor megjelent egy új lemezük, elmentem orvoshoz, és valamilyen betegség ürügyén egy hét iskolai szünetre írattam ki magam. Csak azért, hogy legyen elég időm minden számukat megtanulni. Minden vágyam az volt, hogy egyszer majd ebben az együttesben énekeljek.

– Előtte azonban amatőr zenekarokban játszott, aztán jött a Fix és az ország első fiúcsapata, a Manhattan, immáron 32 éve. A lányok rajongtak az együttes tagjaiért, de az a zenei stílus távol állt a Piramisétól.
–  A Fix-szel 1988-ban indultunk, és 1990-ig játszott együtt a zenekar. Mi honosítottuk meg Magyarországon az amerikai stílusú glam rockot. Az utána következő Manhattan-korszakot is vállalom, az egy újdonság, egy újfajta kihívás volt, és amit lehetett, kihoztunk belőle, bár tényleg nem az a zene állt hozzám a legközelebb. Környei Attilának, az R-Go egykori zenészének az ötlete volt a fiúcsapat létrehozása, a nevet azonban én adtam. A Fix után rövid ideig egy rockcsapatban játszottan, de hamar feloszlott. Ennek volt a neve a Manhattan, és ezt vittem tovább, tetszett a többieknek is. A csapattal néhány hónap alatt sikeresek lettünk, még abban az évben megjelent az első nagylemezünk, ami hetek alatt arany-, majd platinalemez lett. Érdekesség, hogy a Manhattannel Manhattanben is felléptünk. Tavaly nyílt a 30 éves jubileum alkalmából egy fotókiállítás Budapesten, sokan látogatták.

– Ezt követően már közelített a Piramishoz, de még „x” volt a végén.
– A Manhattan feloszlása után, 2005-ben alakítottam meg a Piramix formációt, amivel például Békéscsabán, a Narancs Klubban is felléptünk. A Piramix indulásának is megvan a maga története. A Manhattannal játszottunk 2004-ben Makón, amikor az egyik zenésztársam rábeszélésére elénekeltem a Piramis Ajándék című számát. Nagy tetszést aratott, és a szervezők megkértek, hogy térjünk vissza egy másfél órás Piramis-blokkal. Így született meg a Piramix.

– Még ezután sem a Piramis következett, hanem a Piramis Plusz. Itt viszont már piramisos tagok is szerepeltek a bandában.
–  Piramis lényegében akkor már nem volt, de 2006-ban két koncertre összeálltak a Papp László Budapest Arénában. A teltházak, a siker megmutatta, hogy igény van a zenekarra. Som Lajos akkor már rossz egészségi állapotban volt – sajnos, azóta el is hunyt –, de a Piramis másik alapító tagja, Köves Miklós (Pinyó) dobos, valamint Závodi Janó gitáros és Gallai Péter billentyűs úgy döntött, hogy ezt az örökséget továbbviszik, és 2009-ben megalapították a Piramis Plusz együttest. Egyöntetű szavazáson döntöttek arról, hogy, hogy én legyek az énekes. A 2009-ben alakult együttes nevéből aztán egy idő után elmaradt a Plusz.

– Révész Sándort kellett pótolnia, nem lehetett egyszerű. Könnyen elfogadta a közönség, a Piramis-tábor?
– A rajongók többsége elfogadott, ezt bizonyítja a koncertek látogatottsága, hangulata. Nagyon sokat dolgoztam azon, hogy a hangi adottságaimmal és a színpadi mozgásommal is bizonyítsam a rátermettségemet. Szerintem az a legörvendetesebb, hogy hosszú évek óta újra van Piramis, ami a közönségnek is nagyon fontos.

– Mindent beletett a produkcióba, ez okozhatta öt éve a szívinfarktusát?
–  Ez így nem jelenthető ki, de tény, hogy koncert közben ért a baj. Budapesten, a MOM sportcsarnokban játszottunk, és a hetedik dalnál, stílszerűen az Emelje fel a szívedig! címűnél lettem rosszul. Utána még lenyomtam nyolc nótát, ezt követően kecmeregtem le valahogy a színpadról, és helyszínen jelenlévő mentők szállítottak azonnal a Honvéd-kórházba. Lekopogom, jól vagyok, és már most is készülünk az együttessel a koncertszezonra. Április 29-én lesz a P. Mobil 50 koncert az Arénában az együttes alapításának ötvenedik évfordulója alkalmából, és különleges vendégként a Piramis játszik egy órát.