Balázs Pali elárulta, miért sírt gyerekként a fényképésznél

„4 éves lehettem amikor a szüleim elhatározták, hogy a pici gyermeküket elviszik egy „fényképészhez” Békéscsabára megörökíteni az utókor számára. Kevés emlékem maradt abból a korból, de erre a történetre tisztán emlékszem. Megérkeztünk a fotóműhelybe Édesapámmal, átöltöztettek majd felültem egy dobogóra. A  fotós bácsi kattintgatott jobbról, balról… majd egyszer csak a kezembe adott egy gyönyörű, pirospöttyös gumilabdát. Na, ettől fogva megváltozott a világ velem. Örömmel, nagy csodálattal vettem a kezembe, mivel első alkalommal találkoztam vele életem során. Közben tovább kattogott a fényképezőgép, én pedig gyermeki csodálattal szorongattam a kezemben. A fotózás miután véget ért, vissza öltözés és irány hazafele. Az elköszönést megelőzően – teljesen természetesen – ismét magamhoz vettem a pöttyös, és indultam volna kifele az üzletből. És ekkor jött a „feketeleves”, a fotós bácsi mondta, hogy a labda sajnos itt marad… Rémületemben azonnal elkezdődött a gyermeki sírás, de a labdát így sem vihettem magammal” – emlékezett vissza posztjában a Békésből származó énekes.

Édesapja aztán vett neki egy másik labdát, amit aztán a világ legboldogabb gyermekeként rugdtalt több éven át. 

„Örömmel tölt el, hogy a focilabdához fűződő „szerelmem” a mai napig megmaradt. Az pedig csak hab a tortán, hogy több remek csapatban, közösségben heti szinten rugdalhatom még mindig  „amerre állok”. Így több mint 50 év távlatából, örök hálám a fényképész bácsinak…” – fogalmazott Balázs Pali.