Iskolai bántalmazás: hasznos tanácsokkal segít a pszichológus

– Egy individualista kultúrában élünk, ahol nincs már felelősségvállalás, hanem az áttolás a divat. Mindig megkeressük a bűnbakot: ki a hibás? Mindenki rajtam kívül. Tehát ez az önfelmentés az egyik, ami megfigyelhető a mai társadalomban. A másik, ami jellemző a 21. századra, az a bizalmatlanság, a közöny, egy óriási felpörgetettség és türelmetlenség, amit egyébként az internethasználat, a közösségi média is egyébként borzasztóan felgyorsított. 

Ezekben a gyerekben rengeteg a frusztráció, a felhalmozott feszültség. Miért és honnan? Először is az otthoni légkör az, ami hozzájárul ezek kialakulásához, hiszen a szülők rettenetesen elfoglaltak, a napi megélhetés megteremtése felemészti az energiájukat és amikor hazaérnek, akkor nagyon sok esetben csak a számonkérés marad. 

– "Mi volt az iskolában, teljesítettél, nem teljesítettél, mit nem csináltál jól?" Szóval a kommunikáció mindig az, hogy mit nem tettél meg?! Soha nem arról az oldalról közelíti meg, hogy "mit tettél meg?" "Megint hogy áll a cipőd? Hol van a táskád? Miért nincs kész már a házid?" A szülő is hazavisz egy csomó frusztrációt. Sokszor otthon öntik ki mindazt, ami a munkahelyen a főnökkel, a munkával, az ügyfelekkel szemben felhalmozódott bennük. Tehát a gyermek lát egy mintát otthon arra, hogy puffogunk, sokszor beszólunk egymásnak. Végtelen a türelmetlenség, az empátia hullámzik. Gyakorlatilag ez mind mind gyűlik a gyerekben. Nem beszélve arról, hogy nagyon sok a válás, a felbomló család. Rengeteg féle emberhez kell alkalmazkodni. Az iskolában, otthon, a testvéreimhez, a kapott testvérekhez és gyakorlatilag ezekben a gyerekekben csak ül a feszültség. Nincs egy kanalizáció,  ahol le tudja vezetni ezt a feszültséget. Itt jön akkor, hogy a gyermekek a náluk gyengébbet, azt, aki kilóg a sorból, kezdik el piszkálni. Sajnos a közeg, ahol felnőtt, a rohanás következtében nem tanulta meg, nem mélyedt el benne az empátia – árulta el Szicsek Margit.

Nem véletlenül beszélnek a szakemberek arról, hogy miért kell mesélni a kisgyermekeknek, és mért nem elég, hogy a TV-ben vagy a laptopon nézi a rajzfilmeket. 

– Azért, mert az empátia ezekből a mesékből nem fog a gyerekben kialakulni. Az olvasott mese, aminek van egy dinamikája, van egy története, azt megrágjuk, megbeszéljük, ahogy olvasunk, hangsúlyozunk és utána levonjuk a konzekvenciát. Így szépen alakul ki a gyerekben az empátia. 

"Olyan jó buli. Én csak vicceltem. Miért nem úgy értetted?" A gyermek nem tudja beleélni magát a másik helyzetébe és ez sajnos el is tud durvulni.

– A másik, hogyha sem otthon, sem az iskolában nem tudja az elismerést kivívni, akkor valahol meg kell mutatnia azt, hogy igenis erős vagyok. Legyen szó akár a rendbontásról, hogy belerúgok a másikba, hogy megszégyenítem az osztály vagy akár az egész iskola előtt. Mint ahogyan említettem, az empátia hiányában nem érzi, nem éli át azt, amit az az illető, akit bántalmazott - árulta el a pszichológus.

Hazánkban az iskolai bántalmazás statisztikái egyre nagyobb számokat mutatnak. Sajnos az áldozatok félnek szólni egy felnőttnek, hiszen van, hogy megfenyegetik, hogyha megteszi, akkor nagyon meg fogja bánni.

– Itt fontos hangsúlyozni, hogy a bántalmazott fiatal úgy gondolja, hogyha szól egy felnőttnek, akkor áruló. De azt kellene a gyerekeknek megtanítani, hogy nem az a gyenge, aki szól, hanem az, aki nem tudja a feszültséget kezelni és a másikon veri le. A másik, ami nagyon lényeges, az a kibírás. A mai gyermekekben nem alakul ki ez a képesség, hiszen mondhatni mindent alájuk teszünk, mert meg akarjuk kímélni őket a dolgoktól, amiken esetleg mi szülők keresztül mentünk. Ennek következtében a gyermek nem tud kiállni önmagáért, nem tudja megvédeni magát. Sajnos ezért van az, hogy az áldozat a könnyebb megoldást választja, elmenekül otthonról vagy ne adja isten, de véget vet az életének.

A bántalmazásnak nem csak testi tünetei lehetnek feltűnőek.  A viselkedés hirtelen változásaira is oda kell figyelni. Tehát ha például magába fordul, nem jön le enni, étvágytalan, mindig van valami baja vagy szétszórttá válik. Ezek a jelek mindig figyelemfelkeltőek a szülők számára.

– Tudom, hogy nagyon elfoglaltak és leterheltek a szülők, de a világon nincs fontosabb a gyereknél, akibe az első 14 évben kell belepakolni mindent. Ez idő alatt, kövessük, hogy mit néz a médiában, mik a gondolatai, miről hogyan vélekedik. Fontos, hogy mindig kérdezzem. Ne zárjam rövidre. Kérdezzem meg: "miért? Mi tetszik neked ebben? Mi foglalkoztat ebben az influenszerben? Miért őt lájkolod ilyen sokszor?" Ne mondjak kategorikus véleményt, mert akkor a gyerek el fog zárkózni. Tehát minél többet tudok róla, annál könnyebben tudom észrevenni, hogyha a gyermekemnek valamilyen problémája van.

Nem csak az áldozatnak, de a bántalmazónak is szüksége van segítségre. 

– Gyerekkorban még az ember idegrendszere nagyon plasztikus, formálható. Tehát nagyon sokat lehet neki segíteni. Sajnos a pedagógusok is túl vannak terhelve. Rengeteg tananyagot kell rövid idő alatt belepaszírozniuk a tanulók fejébe. Azonban, ha kevesebb anyag lenne és azok elmélyítésére pedig több idő, akkor lenne lehetőségük nevelésre is. A tanár valószínűleg meg tudja azt mondani, hogy az osztályból ki az, akivel le kellene ülni és egy kicsit elbeszélgetni – árulta el Szicsek Margit.

De mit tehet a szülő? 

A gyerekvállalás tehát egy óriási felelősség. Fontos, hogy a szülő jól legyen, de ezt neki kell magának megteremtenie, nem kérheti a gyerekétől, hogy legyen már csendben, hogy tudjon pihenni.

– Szervezzük meg jól az időbeosztásunkat! Nézzük meg, hogy hol folyatunk el időt, mert a legelfoglaltabb szülőnél is, – hogyha egy napi időelemzést csinálnánk-, sajnos átlagban találnánk minimum 2 óra hosszát, amit a Facebook, meg az egyéb őrületek pörgetésével tölt el. Itt 10 perc, ott 15, olyan szépen összejön 120 perc. Ha ezt az időt önregenerálásra fordítaná, elmenne mondjuk sétálni, jógázni vagy csak fél órát ülne, nézne a semmibe és egy kicsit csak úgy el lenne, akkor már fel tudná tölteni a maga tankját és akkor oda tudna jobban figyelni a gyermekére. Tehát a szülői felelősség, hogy önmagát tartsa karban és akkor lesz energiája a gyerekre – tette hozzá a szakpszichológus.

Egyrészről azonban a gyermekek is le vannak terhelve, másrészről pedig nekik is bőven van szabadidejük, amit nem biztos, hogy jól töltenek el.

– A mai gyerekek átlagban 2-3 sokszor 4 óra hosszát töltenek az internet világában, amin sok mindent néznek. Na most ez nagy kérdés a szakmában is, hogy mennyire ártalmasak ezek. Azért meg kell, hogy mondjam, hogy az alapvetően az agresszivitásra hajlamos gyerekek azok, akik azonosulnak egy agressziót közvetítő influenszerrel. De, aki nem ilyen típusú és nézi ezeket a videókat, azért azokban is lerakódik, még akkor is ha úgy néz ki, hogy a felszínen jól kezeli, de a tudattalanjába bizony ez beköltözik és később ez megjelenhet a viselkedésben. Tehát ezért is nagyon fontos lenne tudni, hogy mit néz a gyerekem. De a szülő sokszor úgy gondolja, hogy "jaj de jó egy kicsit csend van. Bár igaz, hogy bent gépezik, nem is tudom, hogy mit néz, de addig legalább békén hagy." Ennek nem szabadna, hogy így legyen. Fontos, hogy megbeszéljük azokat a tartalmakat, amiket néz.

Mindent összegezve a sokkal tudatosabb időkezelés lenne a legfontosabb a szülők számára, hogy legyen ideje saját magát regenerálni és ezt az erőt később a gyermeke felé fordítani. A családban nagyon sok minden eldől.  Ne hivatkozzunk mindig arra, hogy de már nincs erőm. Értsük meg, hogy a gyerekbe belerakunk egy csomó mindent, ami majd unokánkban is pozitívan fog visszaköszönni.  De ha nem rakjuk be a gyerekünkbe, akkor ezt a jövő generációja is meg fogja szenvedni. Ez a transzgeneráció az, ami átmegy, és nem szabad figyelmen kívül hagyni.