Az autósok imádják, a gyermekek példaképnek tekintik az elhivatott orosházi rendőrnőt

Kis Rozália rendőr-főhadnagynak általános ápolónő és asszisztensi végzettsége van, 1985-ben érettségizett Békéscsabán. Szülésznő szeretett volna lenni. Két évig gyógyszertári asszisztensként dolgozott, majd rájött, hogy valami újdonságot, valami nem mindennapit szeretne csinálni. 

– A gyógyszertárba egy körzeti megbízott járt, először tőle hallottam, hogy érkezik a kapitányságra egy hölgy, a vezetés pedig egy női rendőrpárost szeretne. 1988 januárjában szereltem fel. Közlekedési járőrként dolgoztam. Ezután, 1995-ben kaptam egy parancsot, hogy meg kell tanulnom forgalmat irányítani és részt kell vennem egy versenyen is. Gőzerővel láttam hozzá a tanuláshoz. Egy kollégámmal megnyertük a párost, majd folyamatosan jöttek a sikerek a szakmai megmérettetéseken egyéniben és párosban is. Az egyik orosházi kolléganőmmel, Balázs Máriával mi lettünk az első női páros. Szolnokon voltunk egy versenyen, amelyre kidolgoztunk egy saját koreográfiát. Volt, amikor közben fel is dobtuk a botot. Úgy variáltuk a mozdulatok a kolléganővel, hogy a zsűri nem is pontozott közben, csak nézett minket – meséli nevetve Kis Rozália főhadnagy, az Orosházi Rendőrkapitányság balesetmegelőzési előadója.

Mintha csak táncolna! Öröm nézni, ahogy irányít

– Én nagyon sokat gyakoroltam otthon a tükör előtt. Fájt mindenem. Volt hogy három tükröt törtem össze miközben próbáltam tökéletesen elsajátítani a mozdulatokat. Én néztem, hogy más kolléga hogy csinálja. Órákat töltöttem azzal, hogy megtanuljam forgatni a botot. Eleve a botomat úgy fúrtam ki két oldalt, olyan kesztyűt vettem, amiből nem csúszik ki a bot.

Amikor egyenruhába kiáll a kereszteződésbe, akkor megakad rajta az ember szeme. A testhelyzete, a mozdulatai adják a tiltó vagy épp a szabad jelzést. Kis Rozália rendőr-főhadnagy nem csak a kezét mozgatja, jár a feje, a lába is. Mindenfajta jelzést igénybe vesz, hogy az autósok pontosan értsék, hogy merre mehetnek, mert aki tőle jobbra áll az nem biztos, hogy fogja érteni, de ha a lábával is int neki, akkor már nagyobb valószínűséggel veszi a jelzést. 

– Van olyan kereszteződés Orosházán, ahol lépkedni kell előre-hátra, jobbra-balra. Ezért is tűnik úgy, mintha táncolnék – mondja boldogan. Az autósok legtöbbször értik, mosolyognak. Volt, hogy egy szál rózsát dobtak be neki a kereszteződésbe. 

– Azt hiszem 2019-ben volt egy országos verseny Békéscsabán, amit fel is vettek videóra. Azóta sok kollégától halottam, hogy a Rendőrtiszti Főiskolán – ami ma már egyetem – a közlekedési szakon azt a rendőri karos irányítást vetítik le a tanulóknak. Oktatóanyag lettem.

Rózsika három évtized után is töretlen lelkesedéssel és odaadással végzi munkáját

– Egyszerűen imádom ezt csinálni. Renáta kolléganőm decemberben megállt előttem a kapitányságon, hogy ő látott engem videón forgalmat irányítani és hogy ő ezt nagyon meg szeretné tanulni. Akkor én körbe néztem, ezt biztos veszi valaki, ez a kandi kamera. A 36 és fél éves pályafutásom alatt senki nem állt elém, hogy meg szeretné ezt tanulni. Először csak az udvaron gyakoroltunk, most már az éles kereszteződésben készítem fel a júniusi versenyre. Én azt szeretném, hogy abból a tudásból, amit én átadok neki, ő  többet tudjon kihozni. Ezt sose veszik el tőle. 

Az egyik kollégám mondta, hogy Rozi te ízig-vérig közlekedési rendőr vagy.

– Én szeretek rendőr lenni. Én ezt a mai napig is hivatásnak tekintem – árulta el könnyes szemmel. 

– Ha kell én reggel bent vagyok hamarabb, ha kell én később megyek haza. Ha kell, akkor bűnmegelőzési órát tartok, ha kell kimegyek a határra, ha kell a kábítószer veszélyeire hívom fel a figyelmet, iskolarendőr is vagyok kilenc intézményben. Kint a nevem és a telefonszámom és bármikor kérhetnek segítséget tőlem bármilyen témában.

Úgy gondolja, hogy minden fáradtságot megért ez a szakma, hiszen példaképpé válhatott egy kisgyermek számára

Legutóbb a gyereknapon elé állt egy 4 éves kislány egy rajzzal és azt mondta: 

Szia rendőr néni! Én Anna vagyok, és én is olyan rendőr néni szeretnék lenni, mint te. Ezt tegnap este neked rajzoltam.

– Hirtelen meg is ríkatott. Később az édesanyja megkeresett és elmondta, hogy nagyon nagy álma vált valóra kislánynak, hogy a példaképével találkozhatott. Fricitől is kaptam egy rajzot, akinek egy időben minden ruhája kék és fehér volt. Az alkotáson mi szerepeltünk rajta ketten, rendőrruhában, gumibottal, bilinccsel. És azt mondta, hogy innentől kezdve mi egy páros vagyunk.

Az hogy a gyerekek egy példaképnek tekintenek az a pályafutásom egyik csúcspontja. Ez a szakma már akkor mindent megért. Ez a világ minden kincse. Imádok gyereknapra menni, rendőrautót vinni, közlekedési vetélkedőket szervezni. 

Fontos, hogy élvezd a hivatásodat

– Az ember mindenféleképp tudja, hogy mit akar. A rendőrségen belül legyen elképzelése és találja meg azt a beosztást ami ő, amiről 36 év után is így tud beszélni mint én. Fontos, hogy boldoggá tegye az, amit csinál, hogy ne úgy menjen be dolgozni, hogy már megint egy nap, mikor lesz vége , mert így nem fog tudást átadni, nem lesz példakép. Nem bántam meg, hogy idejöttem. Úgy gondolom, hogy itt tudtam igazán kiteljesedni és az én kicsi életemben egy kis karriert csinálni.

„Rózsika! Láttuk a tévében!”

2001-ben Székesfehérváron voltak egy szakmai karos szépségversenyen, mely után felhívták őket a Fábry show-ból, hogy vállalják-e a szereplést. 

– Felmentünk Pestre, testőrt kaptunk, fodrászunk volt – meséli nevetve. Fábrynak én vittem a ruhát, én öltöztettem. Ha jól emlékszem akkor az alkoholszondáról, rendőrségi felvételi tesztről volt szó. Előadtuk a különböző sztorijainkat. Azt hittem elájulok, hogy hol találták meg ezt a több mint 10 éves felvételt – meséli nevetve. Orosházán engem mindenki ismer, ha valaki ezt látta és jön velem szemben az utcán, akkor mondja, hogy „Láttunk a tévében. Hű de jó volt”.