Hónapokkal korábbi, rejtélyes baleseteket is felderítenek megyénk rendőrei

Az ügyészség indítványa szerint a nyomozás során felmerült közel egymillió forintos bűnügyi költséget is neki kell majd megfizetnie. Az ítéletet a bíróság hozza meg, de az ügyészség vádemelése fényében úgy tűnik, az ügyet vizsgáló alezredesek eredményesen dolgoztak, elegendő bizonyítékot gyűjtöttek össze. 

Vádat emelt az ügyészség egy férfi ellen, mert a gyanú szerint 2020. november 13-án a városban közlekedési balesetet okozott. Vezetés közben telefonált, és autójával egy táblával és villogó sárga fénnyel is megjelölt zebrán elütött egy gyalogost. Kiszállt a kocsiból, elindult az idős nő felé, de közben megállt egy másik autó, amelynek a vezetője odament a sérülthöz. A férfi ezt látva visszafordult, visszaült a kocsijába, és elhajtott. A másik autós mentőt hívott az életveszélyes állapotba került nőhöz, aki két és fél hónappal később elhunyt. 

Soha nincs egyszerű dolguk

Amikor a sérült bekerült a kórházba, nem volt olyan információ, hogy közlekedési baleset áldozata lett volna, ez csak akkor merült fel, amikor meghalt. A rendőrök jelentős hátránnyal indultak, ráadásul a férfi, akit meggyanúsítottak a bűncselekmény elkövetésével, nem tett beismerő vallomást. 

Akadnak azonban olyan szerencsétlenségek is, amikor a baleset részesei nem tudják, vagy nem akarják elmondani, hogyan élték meg a történteket – avatott be munkájuk rejtelmeibe Szalay Zsolt alezredes, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztályának helyettes vezetője. Kollégája, Gulyás László alezredes leszögezte, ilyenkor jóval összetettebbé válik a feladatuk. Főleg olyankor, amikor – miként a mostani vádemelésben szereplő balesetnél is – már hónapok teltek el a történtek óta. Először tisztázniuk kellett, hogy az elhunyt nő valóban közlekedési baleset áldozata lett, aztán keresték a járművet. Utána azt vizsgálták, ki vezethette az autót, majd aprólékos munkával bizonyítékokat gyűjtöttek. Lépésről lépésre haladtak.

Kettőjüknek közel hetven év szakmai tapasztalata van

Szalay Zsolt és Gulyás László 14 éve vizsgál együtt ügyeket, többségükben halálos közlekedési baleseteket. Kettejüknek összesen 67 év szakmai tapasztalata van. Külön-külön, és együtt is számtalan sérüléssel járó szerencsétlenséget, tragédiát vizsgáltak. 

– A cserbenhagyás a szakterületük? – kérdeztük tőlük. 

Amikor megsérült valaki egy balesetben, és az, aki segíthetne, elmegy anélkül, hogy ezt megtenné, az segítségnyújtás elmulasztása. Ehhez a bűncselekményhez súlyosabb büntetést is rendel a törvény. Ha az követi el, aki okozta a bajt, még súlyosabb következményre számíthat.

Persze, csak akkor, ha megtalálják, elfogják. A két alezredes az elmúlt években több olyan esetet is felderített, amikor közlekedési balesetben megsérült, meghalt embert magára hagytak. Akadtak közöttük olyan ügyek is, amelyekért – mint mondták – egy lyukas garast sem adtak volna az elején, annyira a nulláról, a semmiből kellett indulniuk. Ugyanakkor nem adták fel. 

Minden eset nagy kihívás

– Több hajtóerő van, ami miatt mindig tovább tudunk lépni – mondták. – Az egyik ahhoz kapcsolódik, amikor valaki már nem tudja elmondani, mit látott, hallott, érzékelt, mert, sajnos, számára végzetes lett a baleset, életét vesztette. Meg kell tudnunk, hogy az ő szemszögéből hogy nézett ki a tragédia, különösen akkor, ha ő volt a vétlen áldozata a történteknek. 

Tartozunk annyival neki és a gyászoló családjának, hozzátartozóinak, hogy feltárjuk, kiderítsük az igazságot. A másik igen erős motivációnk, tegyünk azért, hogy senki ne gondolja, hogy egy baleset helyszínéről csak úgy el lehet menni, tovább lehet hajtani, és semmi következménye nem lesz annak, hogy nem segített, nem hívott segítséget. Minden eset nagy kihívás, a városi kapitányságainkon szolgáló közlekedési rendőrök is hasonló elhivatottsággal dolgoznak, és szépen teljesítenek a segítségnyújtás elmulasztása miatt indult nyomozások terén.  

– Van, aki arra hivatkozik, hogy teljesen összezavarodott, amikor megtörtént a baleset. Nem tudta, mit tegyen, utólag nem is tudja, miért nem maradt ott, miért nem hívott segítséget – emelte ki Szalay Zsolt és Gulyás László. – Van, aki elmondja, hogy úgy gondolta – mivel más járókelők, közlekedők már odamentek a sérülthöz –, hogy megkapja a segítséget nélküle is. A többségnél azonban az a cél, hogy egy másik szabálytalanságot, bűncselekményt leplezzen.

Nem akarják, hogy kiderüljön, ittasan, bódultan vezettek, nincs jogosítványuk vagy más bűncselekmény, szabálysértés miatt körözi őket a rendőrség, ezért inkább elhajtanak. Vagy nincs semmilyen más bűnük, csak az éppen akkor történt balesetért nem akarják vállalni a felelősséget. Ők azok, akik el tudnák, csak nem akarják elmondani, mi történt. Fontos lenne, hogy megértsék: nemcsak nekünk adják fel a leckét, a mi dolgunkat nehezítik meg, hanem a sajátjukét is.

Ráadásul azt tapasztaljuk, hogy azok, akik nem őszinték, egyenesek velünk, sokszor nagyon apró részletekkel nem számolnak. Mi viszont igen. 

Mindig felmerülhet valamilyen új információ

Van, hogy már sokadszor jelennek meg ugyanabban az utcában, és beszélgetnek az emberekkel. Akik furcsállják is, hogy ha már egyszer beszéltek velük, mi szükség van erre másodszor vagy akár harmadszor is. Ugyanakkor mindig felmerülhet valami új momentum, információ, ami nekik sokat jelenthet. Ugyanígy minden apró nyomot, anyagmaradványt a legapróbb részletekig vizsgálnak, a szakértőknek konkrét kérdéseket tesznek fel.

– Ott vagyunk az elhunyt sérüléseinek vizsgálatánál, a boncolásokon, és nem egyszer magunk is levesszük az anatómia szakkönyvet a polcról – ecsetelték. – Egy-egy átdolgozott nap végén az apró előremozdulásnak is örülünk, sőt, nem egy munkanapunk kezdődik úgy, hogy reggel arról beszélgetünk, melyikünknek mi jutott eszébe otthon az üggyel kapcsolatban. Ehhez a munkához nagy türelem kell.

Ráadásul az érdeklődő hozzátartozókat sem tájékoztathatjuk minden részletről, hiszen mindig alaposan meg kell fontolnunk, mi lesz a következő lépés. Kit kell megszólítanunk, milyen információkat kaphatunk, és azokkal milyen irányokba léphetünk tovább. Megértjük, amikor azt mondják nekünk, hogy már lehet tudni, ki tette ezt, a faluban mindenki erről beszél. Ilyenkor azonban kérjük, hogy azt is értsék meg, nekünk nem csak azt kell kideríteni, hogyan történt a baleset, ki követte el a bűncselekményt, hanem be kell bizonyítanunk, hogy másként nem történhetett, más nem követhette el, csak akit aztán meg is gyanúsítunk. Ez az esetek többségében sikerül is. Persze, szerencse is kell ehhez, nagyon jól jön a szaktudás és a tapasztalat mellé. És a lelkierő is fontos. 

Amikor már minden összeállt, és a leendő gyanúsított még mindig tagad, tartja magát a saját verziójához, akkor nagyon fel kell készülniük arra, miként közlik vele, vezetik el addig, hogy bizony mi már tudjuk a valóságot. Az irodájukban kialakult ülésrend van, a kihallgatásokkor mindig ugyanott ül a tanú, illetve a gyanúsított és megvan a helye az ügyvéd székének is. Rendszerint a kihallgatást úgy végzik, hogy Gulyás László írja szó szerint az elhangzottakat a jegyzőkönyvbe, Szalay Zsolt pedig jegyzetel. Fejben folyamatosan összeveti az elhangzottakat a bizonyítékaikkal, feljegyzi az ellentmondásokat. 

– Amikor ezekkel szembesítjük a velünk hónapokig, vagy akár évekig nem együttműködő, nekünk mást állító, bennünket hitegetni próbáló gyanúsítottat, az egy különös helyzet – hangsúlyozták. – Vannak, akik teljesen összetörnek előttünk, másokból haragot, dühöt vált ki, hogy lelepleződtek. Ez természetesen minket is megérint. 

Szalay Zsolt kiemelte, előfordult azonban már olyan is, hogy egy halálos balesetet okozó férfi – akit hosszas nyomozás után találtak meg –, a büntetése letöltése után az utcán megszólította, és elismerését fejezte ki. Elmondta, nem gondolta volna, hogy kiderítik, hogy az elhunyt közlekedési baleset áldozata lett, és ő volt a baleset okozója.