Nagy-Kiss történet Kötegyánból: kacagott az utas az útlevélben

A kötegyáni Nagy-Kiss történet múltidézésekor egy olyan útlevél is szóba került, amiben az „igazolványképen” nem egyszerűen mosolygott, egyenesen kacagott az utas. Nem csoda, hiszen az arcot egy csoportképből vágták ki és ragasztották bele az okmányba.

A közös, Nagy-Kiss történet 1994-ben kezdődött

Mindhárman Gyulán álltak szolgálatba útlevélkezelőként. A közös, Nagy-Kiss történet 1994-ben kezdődött, mindhárman Gyulán álltak szolgálatba útlevélkezelőként, majd amikor 1996 áprilisában megnyílt a méhkeréki közúti határátkelőhely, áttették a székhelyüket. Nagy Zoltán főtörzszászlós jó érzéssel emlékszik vissza az elmúlt évtizedekre. Bár a szakmában, a határon előforduló jogsértéseknél sok minden megváltozott, korábban az üzemanyag- és cigarettacsempészés adott feladatokat. Ma az élénkülő turizmus és a zöldhatár hoz újabb kihívásokat, amelyekhez mindig igyekezett alkalmazkodni.

A határon mindig ébernek kell lenni

A határőrség és a rendőrség integrációja után is ugyanolyan szorgalommal dolgozott, megtalálta a helyét az összekovácsolódó szervezetben. A szolgálatparancsnok szívesen kirándul, kerékpározik, így kapcsol ki a szolgálati órák után.

Kollégája, Kiss Sándor zászlós, kiemelt főhatárrendész is megerősíti: a határon mindig ébernek kell lenni. Útlevélkezelőként nagyon kell figyelni az okmányokra, ismereteiket folyamatosan frissen tartják, bővítik. Valamennyi időt szolgált Lőkösházán, a nagyforgalmú vasúti határátkelőhelyen is, ahol igazán sokféle nemzetiségű ember utazik át, így bőven van tapasztalata abban, hogy milyen iraton mit kell vizsgálni.

A meghamisított útlevélre Kiss Sándor mosolyogva emlékszik vissza

Bár a pályafutása során akadt egy igen megmosolyogtató helyzet is. Amikor még fóliás védelem volt az útlevélben a fotókon, egy nő úgy adott át neki ellenőrzésre egyet, hogy bele volt ragasztva a fényképe. De nem is akármilyen fotó. Láthatóan egy csoportképből vágták ki, mögötte téglafal volt, nem műtermi háttér, ráadásul a vállán ott volt egy kéz, amint átkarolta. Az arcán pedig nem csupán mosoly ült, hanem a hölgy egyenesen kacagott. Erre a meghamisított útlevélre Kiss Sándor zászlós is mosolyogva emlékszik vissza. Azt is derűsen tette hozzá, hogy szereti a hivatását, büszke rá, hogy a fia is követte, immáron ő is öt éve ugyanott szolgál, ahol a rendszerető, otthon szívesen kertészkedő édesapja.

Kiss Sándornak is vannak kötegyáni történetei az elmúlt 30 évből

A főtörzsőrmester rendfokozatot viselő, főhatárrendész beosztásban útlevélkezelőként dolgozó Kiss Sándornak is vannak történetei az elmúlt 30 évből. Régen bőven fordult meg a kezei között laphiányos útlevél, illetve olyan okmány is, amelyhez igen nagy éleslátás kellett, mert különböző megoldásokkal tüntették el belőlük a bélyegzőlenyomatokat.

Ő azonban mindig precízen, felelősségteljesen végzi a munkáját, nem lankad a figyelme, az ébersége. Kiemelte, a Kötegyán Határrendészeti Kirendeltségen nagyon jó a közösség, segítik, megbecsülik egymást. Azonos nevű kollégájához hasonlóan ő is kertes házban él, így munka utánra is van bőven tennivalója.

A „legkedvesebb beosztása” pedig az útlevélkezelő mellett az, hogy egy nagylány és egy másfél éves kisfiú apukája.